2. Rész

Tévedtem a londoni rajongókkal kapcsolatban, már kint vártak a repülőtéren. Sokan voltak… nagyon sokan. Átcseréltem a nadrágomat, majd lassan kiszálltam a gépből. A hűvös, téli szél az arcomba fújta a hajamat. Tudtam, hogy itt télen hideg van, de egy ideje már hozzá voltam szokva a californiai, meleg levegőhöz, így kicsit bele borzongtam a hidegbe.

Emma utánam szállt ki a gépből és biztatóan rám mosolygott. Már innen hallottam a fényképezőgépek kattogását és a rajongóim sikoltozását, ami mindig felvillanyozott és mosolyra görbült tőle a szám.

-          A csomagjaink… – kezdtem bele, de Emma a szavamba vágott:

-          A csomagjainkat mindjárt behozzák, már gondoskodtam róla.

-          Zseniális vagy – vigyorogtam rá.

-          Ne is mondd! Menjünk!

A biztonsági őröm, Brad, is velem jött az ilyen helyekre. A gépből kiszállva már mellém is lépett:

-          Indulhatunk?

Bólintottam és tömeg felé vettük az irányt, a kiáltozás egyre hangosabb lett, ahogy közeledtünk. Halottam, ahogy a nevemet ordítják, amitől egyre jobban elöntött a boldogság. A nagy izgalom közepette, már el is felejtettem, hogy fázok.

-          Mennyi ember és mind miattam?! –csodálkoztam.

-          Csak miattad, de légy óvatos – mondta Brad.

-          Mindig az vagyok…

-          Sajnos nem és ezt te is tudod.

Elengedtem a fülem mellett a megjegyzést. Tudtam, hogy igaza van, de szerettem megismerni a rajongóimat.

Lassan a tömeghez értünk. Egy papír után nyúltam, amit egy lány tartott felém, ideges mosollyal az arcán, én ráfirkantottam a nevem, majd visszaadtam a kezébe.

-          Helló – mosolyogtam egy alacsony fiúra – Képet? Persze – mondtam, gyors választ adva a kérdésére. Átkaroltam a vállát, majd a kép után átölelt és egy papírlapot nyújtott felém.

-          Az igaz, hogy a One Direction klipjében is szerepelni fogsz?- kérdezte.

-          Erről sajnos nem mondhatok semmit.

Így araszoltunk befelé. Amíg a csomagjaink beértek – ami rengeteg volt – a tömeg szélén álló sráccal beszéltem, aki meg volt győződve arról, hogy mi ketten „lelki társak vagyunk és talán el kéne mennünk együtt valahova, mert olyan jól mutatnék mellette”.

-          Bocsi, nem hiszem, hogy sikerülne elszabadulnom. De nagyon kedves tőled - mindig próbáltam úgy kezelni az ilyen helyzeteket, hogy nagyon ne sértsem meg őket, igen, ez már többször is előfordult.

Megérkeztek a bőröndjeink, így a taxink felé vettük az irányt, ami már kint várt ránk.  A repülőtér előtt újabb tömeggel kellett megküzdenünk. Még néhány autógramm, fénykép, ölelés…

-          Nem gondoltam, hogy Londonban is ennyi rajongóm van – mondtam, miután elhelyezkedtem a taxiban.

A nap további része pontosan úgy telt, ahogyan Emma elképzelte. A rendező megkapta az „áruját”, ami a délelőtti pihenésnek köszönhetően, nem volt selejtes. Kedves embernek tűnt, olyannak, akinek „F” terve is van mindenre, csak, hogy az tökéletesen működjön. Alacsony ember volt, sötétbarna szemekkel. 40-es évei végén járhatott, már kopaszodott. A megbeszélés tényleg nem tartott sokáig, csak megbizonyosodtunk róla, hogy tényleg minden tökéletes. A filmben szerepet kapott egy Matty Johnson nevű színész is. Kb 5 évvel lehet nálam idősebb és az utóbbi időben rossz pletykák terjengtek róla, állítólag több bűncselekményt is elkövetett egy banda részeként, így elég nagy felháborodást keltett, amikor kiderült, hogy megkapta a szerepet. De én nem hittem a pletykáknak, már rólam is pletykáltak sok mindent.

 Ezután következett az interjú. Sok kérdéssel bombázott meg a rövid, fekete hajú nő. Viccesekkel, kellemetlenekkel és néhány szokványos kérdéssel is.

-          Szóval, azt hallottuk, hogy még Londonba érkezésed előtt megismerkedtél a mi fiú bandánkkal, a One Directionnel és az egyik fiúval kicsit össze is melegedtetek. Kiről is van szó?

-          Nem mondanám, hogy bármelyikükkel is megismerkedtem volna, tudom kik ők és rajongok a zenéjükért, de személyesen nem ismerem őket és így összemelegedni sem tudtam volna egyikükkel sem. Főleg, hogy személyesen még nem is láttam őket. Követem a srácokat twitteren és ők is engem, egyszer kaptam tőlük egy nagyon kedves üzenetet is. De ennyi.

-          Óóó… Ezt szomorúan hallom. Reméltük, hogy valami itt tarthat téged.

-          Californiától nem könnyű elszakítani – nevettem.

*

Tudtam kik ők, de azt nem tudtam, hogy itt ekkora népszerűségnek örvendenek… Még a csapból is ők folytak. És én még csak most értem ide, de már pletykálnak rólam. Már sok mindenkivel „hozott össze” a média, de tényleg még csak most értem ide és még csak nem is találkoztam velük… Vajon az internet mennyire van tele ezzel a hülyeséggel?

Amikor haza értem rögtön bekapcsoltam a laptopom. Mindig utána nézek az interneten annak, amit rólam pletykálnak. Tudom, hogy nem szabadna, de érdekel. Már sokszor találtam olyan dolgokat, amik durvák voltak, de olyanokat is, amik nagyon kedvesek.
            Féltem, hogy mit találok, de mégis gépelni kezdtem. Twitteren semmi... a youtube-on találtam egy összevágott videót rólam és Harryről.  Oké, ennek most komolyan mi az alapja?? Mindegy… az egyik oldalon egy kérdés: „Igaz, hogy ők tényleg együtt vannak?” Komolyan? Most járok itt először amióta híresek a fiúk.

Emma zavart meg a gondolkodásban:
            - Mit csinálsz már megint – kérdezte a laptopom felé hajolva.

-          Csak olvasom a rólam szóló híreket.

-          Tudod, hogy azt nem kéne! A múltkor is nagyon kibuktál amiatt a csaj miatt..

-          Csak kíváncsi vagyok, mi az alapja ezeknek a pletykáknak. Mondtam valami félre érthetőt? Vagy ők mondtak?

-          Kaitlyn, ezeknek a pletykáknak nincs alapjuk… Csak azért írják, hogy többen vegyék az újságokat…

-          Mindegy is- váltottam témát- Mi a legközelebbi tennivalónk?

-          Ó, igen. Ezért jöttem! Holnap este ellátogatunk egy kórházba, de még előtte reggel ruha próba és megkapod a szöveged többi részét is. A klip forgatását délután kezdjük egy várnál. Láttam róla képeket. Imádni fogod, hidd el nekem!

-          Oké! És mikor indulunk reggel?

-          8-kor, és 8:15-re már ott is vagyunk…

-          Megbeszéltük. Azt hiszem, lefekszem aludni. Hosszú lesz a holnapi nap…

-          Várj, mit találtál a neten?

-          Semmi, értelmeset… csak nem értem miért akarnak összehozni már megint valakivel… De mindegy.

-          Ha mindegy, miért vagy ennyire feldúlt? Elkedvetlenedtél… Ne aggódj már emiatt annyira!

-          Nem aggódok, csak álmos vagyok.

-          Akkor, aludj jól- mosolygott rám, de láttam a szemén, hogy tudja, hogy ezek a híresztelések megint felzaklattak. Nem tudom miért, talán már hozzá kellett volna szoknom... Talán csak nevetnem kéne az egészen.

1. Rész

Már előre láttam az újságok címlapjait: „A híres színésznő, Kaitlyn Littlewood Londonba érkezik új filmje miatt!” De talán Anglia kicsit más lesz… talán nem lesz akkora felhajtás, mint otthon Amerikában. Lassan már mindennapivá vált, hogy a fotósok az utcán elém vágtak, hogy „Csak egy képet!!” Néha csak egy kis nyugalomra vágytam… semmi másra. Hiányzott a magánélet, de semmiért sem hagytam volna abba amit csinálok. Szerettem a színészkedést és a vele járó hírnevet is. Egyszer mindenki elképzeli, hogy milyen híresnek lenni, de senki sem tudja addig, amíg meg nem érzi igazából milyen.

A repülőnk már csak félórányira lehetett a céltól. Szőke hajam lófarokba volt fogva, hogy kényelmesebb legyen az utazás. Egy fekete melegítő nadrágot viseltem –amit úgy terveztem, majd leszálláskor átcserélek egy világos farmerre-, egy sima fehér pólót és egy fekete tornacipőt. Nem sok smink volt rajtam, csak egy kis alapozó, szempilla spirál és szájfény. Az egyik előnye a magángépnek – ami sajnos nem az enyém volt, csak béreltük… azért elfogadtam volna magamnak - a sok hely volt, a cuccaimat oda raktam ahova akartam, így a kabátomat és a pulcsim az egyik szekrénybe volt rakva. A táskám a jobb oldalamon lévő üres széken volt, ami telis tele volt mindennel, olyan dolgokkal is amik csak talán otthon Californiába lettek volna szükségesek, de itt Angliába annál kevésbé. A másik oldalamon Emma, amolyan asszisztens félém ült - aki mindig tudta éppen hol kell lennem és mit kell csinálnom-, 2 éve találtam rá, amikor felkértek egy sorozat egyik főszerepére. A sorozathoz most kezdték forgatni a 3. évadot, aminek az első felében nem szerepelek, mert a karakterem elutazott, az egyik barátja turnéjára.

Lassan kezdtem megunni a játékokat a laptopomon –amikkel amúgy sosem játszom-, a fülemben zene szólt az iPodomról. Lecsuktam a laptopot és elővettem az új könyvemet, ami a tartalma alapján nagyon izgalmasnak tűnt. Valami romantikus regény volt, szerettem az ilyen könyveket, mint általában a többi korombeli, 18 éves lány is. Mikor már kezdett a könyvem az igazán izgalmas részhez érni - kb. 15 perc múlva -, Emma oldalba bökött, kihúztam a fülemből a fülest és leállítottam a zenét, miközben ő belekezdett a mondandójába:
                  - Izgulsz már?

- Épp bele merültem a könyvembe, eszembe se jutott izgulni. De köszi, most már kezdek –mondtam és lassan becsuktam a könyvem.

- Oké, bocsi – mondta Emma – szóval beszéljük át a tervet. Azt akarom, hogy minden tökéletesen működjön.

- Halljuk az újabb zseniális tervedet! – sóhajtottam és a az iPodomat a könyvemmel együtt a táskámba raktam.

- A terveim mindig zseniálisak, ez nem is kérdés – mosolygott. Emma nem csak az asszisztensem, de egyben az egyik legjobb barátom is volt. Örültem neki, mert így minden egyszerűbb volt. – Szóval a szállodában lehetsz délután 3-ig, onnan ellátogatunk a rendezőhöz és vele megbeszélést tartunk. Nem nagy cucc, csak egyeztetjük az időpontokat, meg ilyenek. Látni akarja, hogy megérkeztünk–e.

- Hű ez aztán izgalmasnak hangzik.

- Az is lesz! Aztán lesz egy interjúd 4-kor és mára végeztünk is!

- Örülök neki, mert már most fáradt vagyok – dörzsöltem meg a homlokom. Tényleg fáradt voltam, az előző nap sok mindent kellett elintéznem még indulás előtt és ez eléggé lefárasztott.

- Akkor pihenj majd a délelőtt további részében. Nem akarjuk, hogy a rendező a selejtes árut lássa, ugye? – vigyorgott.

- Köszönöm, hogy selejtes áruként tekintesz rám – mosolyogtam vissza rá. Már megszoktam ezt a fajta viccelődést és mindig jó volt, amikor Emma felvidított a humorával.