Sziasztok:) Mivel nem tudom, hogy mikor lesz következő rész, ezért kaptok egy kis ízelítőt :DDD Ezis olyan, mint a fehér rész volt, találgassatok, hogy mi fog történni:DD köszi és jó olvasást:)) xx

 -        Viszont, ha te szerettél volna, megpróbáltál volna megérteni…

-          Te azt hiszed, hogy én nem szerettelek? Mindent megtettem, hogy boldog legyél… MINDENT! – kiáltotta a szemembe nézve. A szemeibe bámultam, amikbe egykor beleszerettem, amik miatt most meg akartam halni. A szemekbe, amik mindig rabul ejtettek… amiket ezer közül fel tudtam volna ismerni. Azok a szemek, amikben most láttam a haragot, a félelmet és a szomorúságot keveredni. Utáltam, hogy így néz rám, soha nem nézett még rám így és ez fájt, akármennyire is mérges voltam rá.

14. Rész

Hello:)) Itt a következő rész:)) ez a kedvenc részem eddig és remélem, hogy nektek is tetszeni fog:')) köszi a kommenteket/visszajelzéseket, olyan jó olvasni őket:')) köszi és jó olvasást:)) xx

Zajra ébredtem, majd mikor kinyitottam a szemem, egy alakot láttam kirajzolódni az ablakomban. Mozdulni sem mertem az ijedtségtől. Feljebb húztam a takarót, mintha az megvédene bármitől is. A fenébe, nyitva felejtettem az ablakomat, amikor lefeküdtem aludni! Az ablak megnyikkant, majd még jobban kinyílt. Számra tapasztottam a kezem, hogy nehogy felsikítsak. Talán túl sok horror filmet láttam már… de biztos voltam benne, hogy ott van valaki. A sötétség miatt keveset láttam, így hunyorítani kezdtem. Az a valaki halkan szitkozódva belépett az ablakon. A hangja ismerős volt és – már amennyire a sötétség engedte kivenni – a járása és a mozgása is.

-          Niall? – kérdeztem felülve az ágyban.

-          Szia – mondta mosolyogva.

Fél másodperc alatt kipattantam az ágyból és az ölébe ugrottam. Kicsit összerezzent. Szeme még nem szokta meg a sötétet, így nem készült fel rá, hogy jövök.

-          Nagyon megijesztettél… Azt hittem valaki… bántani akar – mondtam halkan, karjaimat a nyaka köré fonva. Már hetek teltek el azóta a Mattys ügy óta… én mégis féltem… és bár a nevét nem mondtam ki, ő mégis tudta, hogy mire gondolok…

-          Bocsi – mondta – meg akartalak lepni.

-          Hát sikerült! Nem igazán számítottam rád pontba éjfélkor –nevettem fel - Hogy jutottál be? Kint vannak a biztonsági őrök.

-          Hát… Emma beengedett.

-          Akkor meg miért nem az ajtón jöttél – húztam fel a szemöldökömet és eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

-          Mert így romantikusabb – nézett rám bűnbánóan, mire én nevetni kezdtem. – Gyere ki! Mutatok valamit – suttogta. – Csak előbb… - száját a számhoz közelítette, szemeit lassan lecsukta és hossza megcsókolt.

-          Biztos ki akarunk menni? Maradjunk inkább itt a szobában… - mondtam az ágyra pillantva, miután elhúzta száját az enyémtől. Nem tudtam, miért jött ilyen későn, de nem akartam, hogy elmenjen.

-          Nem – nyomott egy puszit a homlokomra.

-          De – csókoltam meg lassan és szenvedélyesen.

-          A fenébe! Ne csináld már ezt! Nem! – mondta, majd még egyszer megpuszilt.

-          De – vigyorogtam. Fejét a fejemhez húztam. Először tiltakozni akart, de nem tudott ellenállni. Lassan a szája a számhoz ért. Beletúrtam a hajába, ő pedig karjait szorosabbra fonta a derekam körül. Az ágy felé kezdtem hátrálni. Próbált erős maradni és el akarta húzni a száját az enyémtől, de erősen szorítottam és húztam magam felé. Megcsókoltam a nyakát és tudtam, hogy most már, nem tud másra összpontosítani, csak rám. Lassan az ágyra ült és én az ölébe ültem, lábaimat csípője köré raktam. Egyik kezem a mellkasán pihentettem, másikkal az arcát fogtam. Az ő kezei még mindig a derekam körül volt és csak egyre közelebb és közelebb húzott magához, majd egyszer csak megfogta a vállam és messzebb tolt magától.

-          Várj! Kicsit engedd, hogy gondolkozzak – mondta, a levegőt szaporán véve. - Mondtam már, hogy mutatni akarok valamit?

-          Mondtam már, hogy szeretnélek az ágyamban látni? Most!

-          Kaitlyn! – sóhajtott fel, de láttam rajta, hogy gondolkodik, megadja e magát.

-          Jó, csak nem akarom, hogy elmenj. Mit szeretnél mutatni? – mosolyogtam.

-          Nem megyek el nélküled, ígérem! – simogatta meg mosolyogva az arcom. - Öltözz fel! Nem akarom, hogy megfázz!

Magamra kaptam az első göncöt, amit kirántottam a szekrényből, ujjaimmal átfésültem a hajam és az ajtó felé indultam.

-          Erre – mutatott Niall az ablakra.

-          Ezt te sem gondoltad komolyan…

Közel lépett hozzám, mélyen a szemembe nézett és megpuszilta az orromat.

-          Tudod, hogy tudod elérni, amit akarsz mi? – szemei mindig megbabonáztak.

-          Gyere már! – nevetett – Előre megyek!

Kilépett a fa ágára, ami az ablakom mellett állt. Utána léptem és megláttam, hogy is jutott fel. Egy létra állt a fának támasztva. Amikor az utolsó fokon álltam, megölelt arcát a hátamnak szorítva.

-          Így nem tudok lemenni – mondtam vigyorogva.

-          Nem is kell! Majd én leveszlek – maga felé fordított és felemelt, de még nem rakott le, hanem fejét felemelve rám nézett és száját felém nyújtotta. Kezeimet az arcára tettem és egy mosoly kíséretében, hagytam, hogy megcsókoljon.

Óvatosan letett és a kert vége felé húzott. Egy ágy matraca volt a földön, rajta pár pici párnával és egy takaróval. Mellette a gitárja feküdt. Egy kis asztalra két pohár volt rakva, egy üveg pezsgő és egy tál, amiben még nem láttam, hogy mi volt. Ezek mellett egy pár gyertya pislákolt.

A matracra huppant és megütögette, jelezve, hogy feküdjek mellé. Hozzá bújtam. Egyik kezével a fejét támasztotta, a másikkal átölelt.

-          Szóval, meg akartam nézni veled, a ma esti csillaghullást – magunkra húzta a takarót és folytatta – ez azért van itt, hogy nehogy fázz…

Egyszerűen… minden csodálatos volt. Örültem neki, hogy nem maradtunk bent. Niall felült, az ölébe rakta a tálat és egy pohár pezsgőt nyomott a kezembe. A tálból egy szép nagy epret vett ki, aminek leharapta a felét és kérdőn rám nézett, mire én is kivettem egy epret a tálból és majszolni kezdtem. Boldog voltam… Ez eper és a pezsgő finom íze szétáradt a számban. Niall tökéletes estét varázsolt kettőnknek, de a szöszi nem tudta, hogy minek örülök a legjobban… és az az volt, hogy vele lehettem.

-          Mondj valamit… légyszi… - mondta – Nem tetszik igaz?

Válasz helyett szorosan átöleltem és még egy hosszú pillanatig nem szóltam semmit, majd csak annyit mondtam:

-          Gyönyörű… köszönöm, hogy itt vagy nekem.

-          Komolyan tetszik? – kérdezte boldogan.

Bólintottam és megcsókoltam. Az égre néztem. Szája egy féloldalas mosolyra húzódott és az arcomat figyelte.

-          Mi van? – kérdeztem.

-          Csak… olyan gyönyörű vagy… és… Szeretlek – suttogta halkan.

Tekintetem az ő tekintetébe fonódott. Még soha nem mondta, hogy szeret és – bár még csak pár hete voltunk együtt - még soha nem voltam ilyen biztos abban, hogy én is így érzek valaki iránt. Szívem hevesen dobogni kezdett. Olyan gyönyörű volt a szeme.

-          Én is szeretlek – suttogtam halkan.

Éreztem, hogy arcom kipirul és szemem könnyel telik meg. Boldogabb voltam, mint eddig bármikor. Kezébe kapta a gitárját és halkan játszani kezdett. Mindig, amikor megszólaltatta minden olyan varázslatos lett, mintha álmodnék. Imádtam, ahogy a hangok megszólaltak az ujjai alatt. Párnámat a lába mellé dobtam és hátra dőltem. Kezeimet a combján pihentettem. Olyan jó volt vele lenni, nem vágytam most semmi másra. Az eget bámultam, amikor egy óriási hullócsillag száguldott el a fejünk felett.

-          Nézd! – mutattam az égre.

-          Kívánj valamit!! – kiáltott fel Niall.

-          Mit kívánjak? Mindenem megvan. Én csak azt akarom, hogy…

-          Pszt! Ne mondd el! Ha elmondod, nem válik valóra – tette mutatóujját a számra.

…hogy boldogok legyünk… együtt… örökre…

13. Rész

Sziasztok:)) köszönöm szépen a kommenteket, tök aranyosak vagytok:)) látom örültetek, hogy végre Niall van:D hát én is:"DD ja és meg lett a 3,000 látogatója a blognak, aminek hihetetlenül örülök:'))  köszi és jó olvasást :)) xx

Megdörzsöltem a szemem, hogy kitöröljem az álmot belőle. Sokáig aludtam, már világos volt kint. Ahogy a szememet dörzsöltem, eszembe jutott Niall, hogy az este itt feküdt mellettem és az, ahogy átölelt. Kinyújtottam kezemet, de csak a takarót fogtam meg, csak az üres ágyat éreztem magam mellett. Elment… vagy csak álmodtam volna az egészet? Az oldalamra fordultam és a párnán még éreztem édeskés illatát… Arcomat a párnába fúrtam és mélyeket szippantottam bele, hogy jobban érezzem illatát. Álmosan feltápászkodtam és egy pólót vettem észre az ágyam végében. Felkaptam és csak néztem rá… Niall pólója volt az. Mit keres az ágyam végén?

-          Jó reggelt! – lépett be mosolyogva. Egy törölköző volt a nyakában, álláról egy vízcsepp indult el, ami végig folyt mellkasán, majd a hasán és a nadrágjánál végződött. Kezeivel összetúrta a haját, amiből még több vízcsepp csepegett a padlóra.

-          Hát te? – kérdeztem meglepődötten.

-          Itt aludtam… Te mondtad, hogy aludjak itt…

-          Igen – mosolyogtam – De hol voltál?

-          Lezuhanyoztam… Mért szerinted mit csináltam? – vigyorgott – Csak úgy spontán összevizeztem magam?

Nevetve hozzávágtam a pólóját.

-          Ohh köszönöm! Ezt kerestem… Amúgy összefutottam Emmával…

-          Mi? Emma már itthon van?? – kérdeztem meglepődötten.

-          Már 11 óra… Emma már rég itthon van…

-          És mit mondtál neki?

-          Csak, hogy itt aludtam, mert este nem akartál egyedül lenni…

-          És mit mondott?

-          Kicsit ideges volt… Azt mondogatta, hogy nem kellett volna itt hagynia téged egyedül.

Nagyokat pislogtam rá:

-          Azt hiszem, felöltözök és megbeszélem vele a dolgokat…

-          Jó – mondta még mindig az ágyam előtt állva.

-          Szóval…

-          Szóval?

-          Ez egy enyhe célzás volt, hogy húzz ki a szobámból 5 percre – vigyorogtam.

-          Ohh, hogy… - az ajtóra mutatott, majd a pólójával a kezében kisétált a szobámból.

*

-          Emma!! – léptem ki a szobámból.

-          Legközelebb, ha arra készülsz, hogy megsüketítesz… legalább szólj – tapasztotta be Niall tenyereivel a füleit.

-          Bocsi… Emmaaaaa!!!!!

-          Köszi, hogy szóltál…

-          Jaj, bocsánat… - léptem oda hozzá.

-          Tudod, hogy nem tudok rád haragudni – húzott magához közelebb. Átfogta derekamat és én nem bírtam tovább megállni, hogy ne csókoljam meg. Lábujjhegyre álltam és állát megfogva magam felé húztam. Egész testem bizsergett és még boldogabb voltam, mint eddig.

-          Tulajdonképpen ez az első csókunk… - suttogtam.

-          Nem… Már megcsókoltalak…

-          Hát, ha úgy vesszük…

-          Mi lenne, ha megismételnénk? Mondjuk… most? – hunyta le újra a szemét és ajkaival felém közelített.

Életem legjobb pár perce volt, amíg mi ketten ott álltunk és csak egymásra figyeltünk.

-          Beszéljünk Emmával… - mosolyogtam, majd lerohantam a lépcsőn.

Emma a nappaliban volt egy tál pattogatott kukoricával az ölében valami filmet nézett.

-          Szia! Milyen volt az este? – kérdeztem.

-          Szia… Miért nem mondtad, hogy maradjak itthon? Tudod, hogy szívesen megtettem volna. A legjobb barátnőm vagy. Miért mondtad, hogy minden rendben, ha nem? Csak egy szavadba került volna…

-          Milyen volt az este? – kérdeztem megint. Nem tudtam egyszerre válaszolni arra a rengeteg kérdésre és nem is akartam.

-          Ne tereld a témát…

-          Nem akartam, hogy miattam elszalassz egy lehetőséget. Josh nagyon jó pasi és örülök, hogy boldog vagy vele – mondtam, majd Niall halkan megköszörülte a torkát a hátam mögött. – Jajj, tudod, hogy értem…

-          Azt a vacsit máskor is meg tudtuk volna ejteni…

-          Emma… Imádlak, de miattam nem kell kihagynod semmit sem… És Niall itt volt velem.

-          Azt látom – vetett pár furcsa pillantást a srácra. – De ha legközelebb gond van, elvárom, hogy szólj!

-          Rendben – öleltem meg.

-          Akkor most beszéljünk arról, hogy mit mondok a rendezőnek és a rendőrségnek… Én arra gondoltam, hogy…

-          Nem mondunk nekik semmit – vágtam közbe.

-          Ezt hogy érted?

-          Úgy csinálunk, mintha semmi sem történt volna…

-          Nem!  Nem hagyhatjuk, hogy Matty megússza ezt az egészet…

-          De, hagyni fogjuk.

-          Kait… Emmának igaza van – mondta Niall.

-          Nem, sajnálom… Nem akarom, hogy ez az egész kiderüljön… Nem akarom, hogy az emberek megtudják… Nem akarok ezzel az egésszel foglalkozni… És ígérjétek meg, hogy nem szóltok senkinek sem erről az egészről!

-          Rendben… Ahogy gondolod… - egyeztek bele végül.

*

Niall kicsit késve érkezett a forgatásra, mivel még otthon át kellett öltözni. Amikor belépett az ajtón én a karjaiba ugrottam és a szájára egy hatalmas puszit nyomtam. A körülöttünk álló emberek meglepődötten néztek ránk, valószínűleg azért is, mert a tegnapi újságban még arról volt szó, hogy Mattyvel vagyok. A forgatás újra a régi hangulatban telt. Mindenki nevetgélt és Niallel időnként boldog pillantásokat váltottunk.

            Együtt léptünk ki az épületből egymás kezét fogva. Több riporter állt az ajtóban, mint eddig szokott és elárasztottak kérdéseikkel:

-          Kaitlyn, mit szólsz ahhoz, amit az újságok írtak tegnap reggel?

-          Hülyeség – mondtam röviden.

-          Meddig maradsz itt?

-          Hogy tetszik London?

-          Jól érzed magadat a forgatásokon?

-          Nem hiányzik California?

-          Együtt vagytok Niallel? – tették fel egyszerre kérdéseiket.

-          Nos – néztem Niallre - Igen… Együtt vagyunk.

Niall jobban vigyorgott, mint eddig és elismételte a szavaimat:

-          Igen… Együtt vagyunk.

Indulás előtt Niall még behajolt az autó ablakán, egy csókot lehet ajkaimra majd azt kérdezte:

-          Holnap este egy vacsi és filmnézés játszik?

-          Aha – vigyorogtam.

-          Nálatok? Szerzek filmet, te meg rendelj a Nando’s-ból kaját.

-          Az első randink.

-          Tulajdonképpen durva, hogy azután van az első randink, miután már smároltunk és nálad aludtam – nevetett és még egy csókot nyomott a számra.

-          Nálunk fordítva mennek a dolgok – vigyorogtam.

Egész úton csak azon tudtam gondolkodni, hogy milyen fontos nekem. Még egészen 1 napja sem voltunk együtt, de mégis fontosabb volt, mint valaha bárki is. Boldog voltam mellette, olyan boldog, mint anya halála óta régen nem… Már most hiányzott és nem tudtam, hogy fogom kibírni nélküle holnap estig. Elfelejtettem a problémáimat, ha vele voltam. De most nem voltam vele… és újra eszembe jutott Matty és, hogy pár perc múlva megint vele kell forgatnom és úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, különben bántja Emmát. Már előre utáltam az elkövetkezendő kb. 9-10 hónapot… Undorodtam, ha csak rá gondoltam és félelem fogott el. Nem akartam, hogy hozzám érjen, nem akartam a közelében lenni…

-          Szia, Kaitlyn - kezdett bele Matty. - Remélem még áll ez egyességünk és nem szólsz senkinek.

-          Nyugodj meg… nem fogok…

Megpróbáltam minél kevesebb időt a közelében tölteni és sokat Niallre gondolni, hogy elviselhetőbb legyen ez az egész. De nem volt olyan egyszerű, mint azt ahogy én gondoltam. Ha csak egy másodpercre is rápillantottam minden eszembe jutott, csak úgy cikáztak a fejemben a gondolatok. Még az is eszembe jutott, hogy mi van, ha… ha Emma nem hallja meg, hogy kiáltok. Miközben kifelé indultam, oda futott hozzám:

-          És mi a helyzet ezzel a Niall gyerekkel? Egy barátom hívott… pletykálnak rólatok pár dolgot…

-          Nos… nem pletyka… - mondtam kilépve az ajtón.

*

Emma elment Joshoz, a kaja már megérkezett – a Nando’s-ból természetesen – már én is átöltöztem, az asztal meg volt terítve… már csak Niall hiányzott, amikor kopogtak. Mély levegőt vettem, kisimítottam a ruhámon a ráncokat és kinyitottam az ajtót. Niall állt ott, aki most már hivatalosan is a barátom volt és ettől a gondolattól mindig mosolyognom kellett. Csak bámultunk egymás szemeibe. Olyan hihetetlen volt, hogy azután, a sok fura dolog után, most végre itt vagyok vele és boldog lehetek. Most már csak ő volt a fontos… csak mi…

-          Szia – nyögtem ki végül – Gyere be!

-          Szia – mosolygott- Nem tudtam melyikhez lenne kedved, úgyhogy többet is hoztam – mutatott a DVD-kre. – És ez a tiéd – húzott elő a háta mögül egy szál rózsát.

-          Majd vacsi után kiválasztjuk és köszönöm szépen, ez gyönyörű – mosolyogtam és hosszan megcsókoltam. A lépcső mellé dobta a táskáját és a gitárját a falnak támasztotta.

-          Abban meg mi van? – böktem fejemmel a táskára.

-          Hát… cucc holnapra…

-          Milyen cucc?

-          Hát… ruhák, meg egypár dolog, ami kellhet.

-          Várjunk csak, te itt akarsz aludni? Ki mondta, hogy itt alhatsz? – léptem oda hozzá vigyorogva.

-          Hát azt hittem ez a megállapodás része… Különben el sem fogadtam volna a meghívást – nevetett fel.

-          Milyen meghívást? Te mondtad, hogy legyünk nálam – mondtam megölelve. Imádtam, ahogyan nevetett. Szemei jobban csillogtak, mint eddig és láttam, hogy boldog volt, ami engem is boldoggá tett.

Olyan volt, mintha már évek óta együtt lennénk. Minden gátlás nélkül beszélgettünk egymással és olyan jó volt, hogy megint itt volt nekem. Végig nevettük a vacsorát, majd kiválasztottunk egy DVD-t. A kanapén olyan közel ültem hozzá, amilyen közel csak lehetett. Unalmas volt a film, így az első 5 perc után egyikünk sem figyelt rá, inkább csak egymásra figyeltünk. Folytattuk a beszélgetést, majd ebből az egészből az kerekedett ki, hogy csak bámultunk egymás szemébe. Szinte pislogni sem mertem, mert féltem, hogy ha becsukom a szemem, eltűnik mellőlem. Túlságosan jó volt hozzám. Egyre csak közelített felém, majd lehunyta szemeit. Hagytam, hogy megcsókoljon. Újra és újra és újra… Egész testem bizsergett és hihetetlenül kívántam őt. Nem érdekelt, hogy az első randi, mert olyan volt, mintha már az ezredik lenne… Már rengeteget tudott rólam és én azt akartam, hogy még többet tudjon.

Szorosan magához húzott, majd az ölébe kapott és a szobámba vitt. Az ágyra ültetett és a pulcsiját a földre dobta. Újra megcsókolt és én visszacsókoltam. Közelebb húzott magához és az arcomat fürkészve végig simított az oldalamon. Lerángattam róla a pólóját, majd ő is rólam az enyémet. Imádtam, ahogy rám nézett, úgy éreztem én vagyok az egyetlen csaj a világon. A többi ruhánk is csatlakozott a pólókhoz, amik az ágy végén feküdtek egy kupacban. Rettenetesen örültem, hogy úgy tervezett, hogy itt alszik.