5. Rész

Helló mindenki!:) Szóval nagy nehezen itt az 5. rész... fúúú volt vele egy kis bajom, mert véletlenül kitöröltem a rész felét és mivel csak gépbe írom újra kellett írnom...:/ Még csak annyit, hogy írjatok megjegyzést, ha tetszik és ha elolvastátok a 3. részben a fehér betűvel írottat, kíváncsi lennék, hogy az hogy tetszett és mi a véleményetek róla.:)) köszi és jó olvasást :)

-          Na? Mi van a meglepetésemmel? – kérdeztem, miközben beültem az autóba.

-          Milyen meglepetéssel? – kérdezett vissza Emma vigyorogva.

-          Emma! Ne szórakozz velem!! – néztem rá mérgesen, de úgy vigyorgott, hogy akármennyire is jól el tudtam játszani, hogy mérges vagyok, elnevettem magam.

-          Majd meglátod, túl nagy ahhoz, hogy bárhova is magammal vigyem – mosolygott.

Mély levegőt vettem majd lassan kifújtam, miközben belesüppedtem az ülésbe. Próbáltam elterelni a figyelmemet Niallről, a szemeiről, hogy ha csak pár pillanatig is, de milyen jó volt vele beszélgetni… de nem sikerült. Csak ültem ott és arra gondoltam, hogy bárcsak visszamehetnék még egy kicsit beszélni vele. Ez hülyeség! Miért mennék vissza? Ez csak egy munka ennek is előbb utóbb vége lesz, mint a többinek is…

-          Amíg nem érünk oda…

-          Hova is? Könyörgöm Emma, mondj már valamit? Hova megyünk? – néztem rá könyörgően.

-          Sajnos, nem mondhatok semmit, amíg oda nem értünk… - rázta meg a fejét.

-          Pff, inkább ne is mondj semmit. Nem is érdekel…. Csak vicceltem. Érdekel!!

-          Na, szóval addig… beszéljük meg, hogy meghívtak téged egy ilyen izére…

-          Mizére? - nevettem.

-           Szóval lesz egy buli, hírességeknek… na, várj, felolvasom… - kezdett el a táskájába kotorászni, majd előhúzott egy papírt. – Kedves Kaitlyn, bla bla bla meghívunk… bla bla… szóval itt is van… a díjátadó után fogják megrendezni egy szállodában ééééés „5 szerencsés rajongó részt vehet ezen a felejthetetlen estén! A meghívottak közt szerepel még a JLS, Ed Sheeran, a One Direction és persze Jessei J is.”

-          Jól hangzik… Mikor is lesz? És milyen díjátadó?

-          Két hét múlva pénteken. A Brit Awards. A díjátadó 7-kor kezdődik és utána lesz a party.

-          Nekem oké. De miért is vagyok meghívva egy zenei díjátadóra? – kérdeztem a szemöldökömet felhúzva.

-          Hát gondolom most te vagy itt a híresség, mármint most elég nagy szám vagy itt és... na, szóval érted mit akarok.

-          Végül is, úgyis megnézném a TV-ben így csak jobb lesz – mosolyogtam.

Miért is vidít fel ennyire a tény, hogy a One Direction is ott lesz?

Már vagy 20 perce autókáztunk, amikor egy békés kis utcába fordultunk be. Nagy házak voltak végig az út mindkét szélén. Néhány előtt eladó, másikak előtt pedig a kiadó tábla állt, de a legtöbb házban már laktak. Nem egy olcsó környék lehetett… Az utca közepén járhattunk, amikor az autónk fékezett, majd lassan megállt egy hatalmas ház előtt, ami mégis alig látszott ki a kerítés mögül, amin kamerák voltak.

-          Megérkeztünk – mondta Emma.

-          Hol is vagyunk?

-          Otthon…

-          Hogy mondod? – néztem rá szemöldök ráncolva.

-          Itt fogunk lakni a következő hónapokban, amíg forgatsz. Ugye nem gondoltad, hogy abban a szállodában maradunk végig? – nevetett fel hangosan.

-          Ezen nem is gondolkodtam – vallottam be neki.

Emma megnyomott egy pici távirányítón egy gombot, mire a kapu megmozdult és lassan kezdett kinyílni. A sofőr a ház mellett állt meg, amíg Emma előkeresett egy kulcsot a táskájából. A kert is elég nagy volt, hátul fákkal és egy kis terasszal.

-          Minek is nekem egy emeletes ház? – kérdeztem kikerekedett szemekkel. – Emma, ez a ház hatalmas! Imádom!

-          Reméltem, hogy tetszeni fog – mosolygott rám. – Menjünk be!

A ház belülről is olyan gyönyörű volt, mint kívülről. Ahogy beléptünk a házba középen megláttam a lépcsőt, ami az emeletre vezetett. Baloldalon helyezkedett el az ebédlő és mellette a konyha egy fallal elválasztva. Jobb oldalon volt a nappali, hátul kandallóval, ami előtt kanapé volt és az első részben egy hatalmas TV-vel. A hátsó rész kicsit elkülönült a másiktól, mert két lépcsőfokkal alacsonyabban volt, mint az. A nappali nem volt elválasztva semmivel az előtértől, így akkor is láttam, ha jön valaki, ha éppen a nappaliban vagyok. A falon óriási ablakok voltok, így az egész szoba nagyon világos lett. Az emeletre mentünk, ahol a 4 szoba volt (egy nekem, egy Emmának, egy Bradnek, egy vendégszoba) és 2 fürdő. A ház mindenhol színes, modern bútorokkal volt berendezve. Pont az én ízlésemet tükrözték, Emma jól ismert.

-          Jajj Emma, köszönöm, köszönöm, köszönöm – öleltem át a nyakát. – Nagyon tetszik!!

-          Ne szorítsd úgy a nyakamat! Meg fogsz fojtani aztán akkor legközelebb nem tudom, ki fogja intézni a házat – nevettet –  Na, menj, csomagold ki a bőröndöd, vagy nézz körül mielőtt indulunk!

-          Köszönöm még egyszer!

-          Menj már! – mosolygott.

A szobámba mentem ahol, már vártak rám a bőröndjeim. Ki kéne csomagolnom most, mert ma este már fáradt leszek hozzá, holnap pedig filmforgatásra és klipforgatásra is megyek. Nagyot sóhajtottam, majd leültem az egyik bőrönd mellé és elkezdtem kicsomagolni. Ahogy ott ültem és egy kék ujjatlan pólót tartottam a kezemben, (amit fogalmam sincs miért hoztam el magammal, nem lesz olyan meleg, hogy ezt felvegyem) azon gondolkodtam miért nem tudom kiverni Niall-t a fejemből… csak ültem ott magam elé meredve és rá gondoltam. Tudtam, hogy holnap újra látni fogom, és ez jó érzéssel töltött el.

4. Rész

Kezdetét vette a forgatás előtti előkészület: megcsinálták a hajam, a sminkem és átöltöztem. Az első részhez, amit forgattunk a ruhám elég egyszerű volt, egy csőnaci, világos rózsaszín póló, barna dzsekivel és barna lapos talpúval.

A klipet a ’Save you tonight’ című számhoz forgattuk, amire a rajongók szavazhattak, hogy melyik számhoz legyen klip és ezt választották. Az ’Everything about you’ csak egy pár szavazattal maradt le. Mindenesetre én örültem, hogy ezt választották, szerettem azt a számot, talán ez volt az egyik kedvencem az albumról. A klip története egyszerű volt: egy csapattal érkeztünk ide, piknikezünk, táncolunk és egyszerűen csak bulizunk. Zayn elalszik egy fa alatt és azt álmodja, hogy egy lány segítség után kiált a vár tornyaiból (ezt a lányt játszom én), így a fiúkkal elindulnak, hogy megmentsék.

A klipforgatás nagyon jól telt, vicces volt a fiúkkal együtt dolgozni. Igaz két percenként meg kellett állni, mert valaki röhögő görcsöt kapott, de ez egyáltalán nem zavart, rég nevettem már ennyit.

Míg Liam részét forgatták a klipben, mi a fiúkkal a kamerák mögött ültünk és beszélgettünk:

-          És milyen Californiában élni? – fordult felém Harry – Tudod, nem rég voltunk ott és imádtuk, de mégis csak itt vagyunk otthon.

-          Én is imádok ott lenni, mindennél jobban szeretem a napsütést és a meleget, de nagyon szeretem Londont is, pont azért mert itt minden olyan más, mint otthon.

-          Mi is jobban szeretjük Londont, amióta itt vagy – mondta Louis miközben megrebegtette a szempilláit.

-          Ohh, hát ez nagyon kedves – nevettem fel, lassan már meg sem lepődtem ezeken a kis poénokon, amiket Louis mondott.

-          Zayn és Louis része következik! – kiáltotta a rendező – Gyerünk fiúk!

A fiúk felpattantak a helyükről és a rendező felé mentek, ahol a sminkesek már várták őket és egy utolsó igazítást végeztek az arcukon. Harry Liamhez sietett, aki a svédasztal mellett állt és a különféle finomságokat tanulmányozta.

Niallel ketten maradtunk a kanapén. Rámosolyogtam, mire ő közelebb csusszant hozzám. Törökülésben ültem így a combja hozzáért a térdemhez, amibe beleborzongtam. Rám nézett a gyönyörű kék szemeivel, amitől elállt a lélegzetem. Szinte már teljesen elvesztem a tekintetében, megszűnt körülöttem minden… nem hallottam a hangokat, nem láttam semmit körülöttünk… nem éreztem semmit sem. Csak azt tudtam, hogy még jó pár óráig szeretnék így maradni mozdulatlanul és úgy tűnt azt ő sem bánná. Olyan békésnek tűnt így minden, annyira jó volt így. Furcsa érzés volt, amit még soha nem éreztem… Csak pár pillanat telt el, de óráknak tűnt. Niall szája mozogni kezdett, tudtam, hogy mondott valamit, de nem tudtam mit.

-          Bocsi, mit mondtál? – ráztam meg a fejem.

-          Csak, hogy egy jó ideig fogunk még dolgozni ezen a klipen…

-          Aha, elég érdekes lesz, ahogy a klip forgatásáról beesek majd a film forgatására – nevettem.

-          Talán megbántad, hogy ennyi mindent vállaltál el egyszerre?

-          Nem! Dehogyis! Nagyon jól érzem magam itt veletek!

-          Én is jól érzem magam veled…

-          Mi? – kérdeztem vissza meglepődötten.

-          Mi… mi is jól érezzük magunkat veled.

„I, I wanna save ya, wanna save your heart tonight…” hangzott fel ma már sokadszorra.

-          Soha nem fog kimenni a fejemből ez a szám.

-          Voltál már ezelőtt klipforgatáson? – kérdezte a számat bámulva.

-          Még nem, de sorozat - és filmforgatáson annál többször.

Emma jött oda hozzánk:

-          Kaitlyn, lassan indulnunk kéne. Beszéltem a rendezővel, te mára végeztél.

-          Hiszen még van 2 óránk, „amíg jelenésem” lesz. Ráérünk nem? – mondtam, aztán rájöttem, milyen hülyén hangozhatott az, amit mondtam…

-          Igen, de előtte szeretnék valamit mutatni neked. Egy meglepetés… - mosolygott.

-          Meglepetés?? Oké, akkor azt hiszem, mehetünk is!

-          Előbb öltözz vissza! – nevetett – Ennek biztos, hogy örülni fogsz!

-          Oké, sietek – mondtam izgatottan és felugrottam Niall mellől. – Szia - mosolyogtam még rá utoljára mielőtt elmentem, mindig, amikor ránéztem úgy éreztem át akarom ölelni, de tudtam, hogy ez nem lehetséges…

3. Rész

Sziasztok!:) először is bocsi, hogy csak ilyen sokára hoztam a következő részt, az elmúlt hetekben kb semmire nem volt időm... :/ És előre is szeretnék bocsánatot kérni ezért, mert szerintem nem ez lesz a legjobb, sőt... Engesztelésül viszont hoztam egy olyan kis részletet, ami majd még később lesz bent a storymban, de valamiért ezt már megírtam.:D aki nem akarja előre elolvasni/nem szereti a spoilereket, annak nem kell mert, fehér betűvel írom, így csak az tudja elolvasni, aki kijelöli a szöveget(ami itt van a nagy fehér részen:DD).;) lehet, hogy ma még sikerül felraknom a következő rész is, mert már abból is csak egy igen kicsi rész hiányzik.:) köszi és jó olvasást!:) 

{-           Kérem! –kezdtem újra sírni – Kérem! Ha nem jutok ki…

-          Ki fogjuk hozni onnan!

-          De, ha mégsem… Kérem, mondja meg neki, hogy sajnálom és… és… még mindig szeretem…

Köhögni kezdtem a füsttől és levegő után kapkodtam. Jobban szédültem, mint eddig. A falnak próbáltam dőlni, de már késő volt. Semmihez nem volt erőm. Éreztem, hogy a lábaim már nem tudják megtartani a súlyomat, ahogy lassan minden kezdett elsötétülni.

-          Meg fogok halni – mondtam elfúló hangon – Bárcsak, visszaforgathatnám az időt!}

Másnap már korán ébren voltam, nem aludtam túl jó… talán a sok hülyeség miatta, ami előző este kicsit felidegesített. Gyorsan telt a délelőtt, a megbeszélt időpontban már a ruhapróbán voltam, ahol kiválasztották a számomra legmegfelelőbb ruhát, amiben eljátszhatom Emilyt, a csajt, aki nagy álmokkal érkezett az országba… színésznő akar lenni… elég könnyen tudtam azonosulni a szerepével, hiszen valamikor én is így kezdtem… csak egy álom volt, hogy színésznő legyek, de sikerült!! Csak nehezen hittem el, hogy pont én vagyok az (aközül a sok ember közül), akinek sikerült véghezvinnie ezt az álmát. Sokan nem hitték, hogy sikerülhet, talán az volt a lényeg, hogy én hittem magamban. Azt hiszem ez számított a legtöbbet. Kicsit féltem… de azt mondják nem elég nagyok az álmaid, ha nem félsz tőlük.

Elég jól összebarátkoztam a ruhatervező csajjal. Nagyon kedves volt és egyfolytában mosolygott, ha azt mondtam neki: „Úúú, ez nem tetszik”, ő csak annyit mondott fülig érő szájjal: ”Oké, úgyis van még rengeteg ruha itt.”

Aztán eljött a délután, hosszú autókázás után, befordultunk egy földes útra és akkor megpillantottam a várat… Tényleg gyönyörű volt, ahogy Emma mondta. Itt fogjuk forgatni a klipet, ez nagyon-nagyon jó választás, olyan volt, mint egy mesében. A vár fala már néhány helyen omladozott, de még így is gyönyörű látvány volt. Néhol repedezett falain borostyán futott végig. Mögötte egy erdő terült el, mellette pedig egy tó volt. Szinte nyitva maradt a szám olyan szép volt.

-          Hű –mondtam- ez tényleg csodálatos.

-          Én mondtam, hogy tetszeni fog – mosolygott rám Emma.

-          Sziasztok! Hát végre megérkeztetek! – futott oda hozzánk a rendező asszisztense. – Erre gyertek!

A klip rendezője nagyon kedves volt, mindenen nevetett, mintha ez nem is a munkája lenne csak a hobbija, még is remek munkát végzett mindig. Láttam már pár klipjét, tényleg jók voltak. Miután beszéltünk vele, Emma még maradt egyeztetni egy pár dolgot, engem pedig a fiúkhoz irányítottak, akik éppen fent voltak a váron és valamin nevettek.

Mikor már elég közel értem ahhoz, hogy lássam az arcukat, felismertem mind az 5-üket. Már elég sokat olvastam róluk, ahhoz, hogy megjegyezzem a nevüket és elég sok képet láttam róluk az újságokban, hogy felismerjem az arcukat, amikor oda léptem hozzájuk mégis bemutatkoztunk egymásnak. Jobb oldalon állt Liam, aki éppen mosolygott egy viccen, mellette Niall volt, a szőke, ír srác. Harry éppen épen a haját igazgatta, Zayn Louis mellett állt, aki éppen valamit nagy beleéléssel magyarázott a fiúknak. Amikor már elég közel értem hozzájuk, mind felém fordultak.

-          Helló, Liam vagyok – lépett közelebb.

-          Sziasztok. Kaitlyn - mondtam.

-          Szia. Én vagyok Harry.

-          Zayn.

-          Louis – vigyorgott rám.

-          Niall! – bökte oldalba Louis a szőke srácot – Megint éhes vagy?

-          Mi? – rázta meg a fejét.

-          Megint éhes vagy? Vagy miért nem mondasz semmit?

-          Igen, tudod, hogy mindig éhes vagyok! És bocsi, Niall vagyok.

-          Én Kaitlyn – mondtam neki is. Niallnek gyönyörűbb kék szemei voltak, mint ahogy azt a posztereken és képeken láttam.

A srácok tovább beszélgettek arról, hogy milyen jó lesz együtt dolgozni, de Niall nem vette le rólam a tekintetét. Éreztem, ahogy a szemei az arcomat kémlelik és ez tetszett. A szemem sarkából láttam, ahogy mosolyog, pedig semmi viccesről nem volt szó, azt hallottam róla, hogy mindenen nevet. Még akkor sem vette le a szemét rólam, amikor a nevünket kiáltották és mindannyian elindultunk le a várról. Zayn meglökte:

-          Indulj már, Niall!

-          Bocsi, indulok.

-          Mi van ma veled? Olyan szétszórt vagy.

-          Semmi, semmi… Csak… ááá semmi.

-          Minden oké? – hallottam még Zayn hangját, mielőtt előre siettem volna.