5. Rész

Helló mindenki!:) Szóval nagy nehezen itt az 5. rész... fúúú volt vele egy kis bajom, mert véletlenül kitöröltem a rész felét és mivel csak gépbe írom újra kellett írnom...:/ Még csak annyit, hogy írjatok megjegyzést, ha tetszik és ha elolvastátok a 3. részben a fehér betűvel írottat, kíváncsi lennék, hogy az hogy tetszett és mi a véleményetek róla.:)) köszi és jó olvasást :)

-          Na? Mi van a meglepetésemmel? – kérdeztem, miközben beültem az autóba.

-          Milyen meglepetéssel? – kérdezett vissza Emma vigyorogva.

-          Emma! Ne szórakozz velem!! – néztem rá mérgesen, de úgy vigyorgott, hogy akármennyire is jól el tudtam játszani, hogy mérges vagyok, elnevettem magam.

-          Majd meglátod, túl nagy ahhoz, hogy bárhova is magammal vigyem – mosolygott.

Mély levegőt vettem majd lassan kifújtam, miközben belesüppedtem az ülésbe. Próbáltam elterelni a figyelmemet Niallről, a szemeiről, hogy ha csak pár pillanatig is, de milyen jó volt vele beszélgetni… de nem sikerült. Csak ültem ott és arra gondoltam, hogy bárcsak visszamehetnék még egy kicsit beszélni vele. Ez hülyeség! Miért mennék vissza? Ez csak egy munka ennek is előbb utóbb vége lesz, mint a többinek is…

-          Amíg nem érünk oda…

-          Hova is? Könyörgöm Emma, mondj már valamit? Hova megyünk? – néztem rá könyörgően.

-          Sajnos, nem mondhatok semmit, amíg oda nem értünk… - rázta meg a fejét.

-          Pff, inkább ne is mondj semmit. Nem is érdekel…. Csak vicceltem. Érdekel!!

-          Na, szóval addig… beszéljük meg, hogy meghívtak téged egy ilyen izére…

-          Mizére? - nevettem.

-           Szóval lesz egy buli, hírességeknek… na, várj, felolvasom… - kezdett el a táskájába kotorászni, majd előhúzott egy papírt. – Kedves Kaitlyn, bla bla bla meghívunk… bla bla… szóval itt is van… a díjátadó után fogják megrendezni egy szállodában ééééés „5 szerencsés rajongó részt vehet ezen a felejthetetlen estén! A meghívottak közt szerepel még a JLS, Ed Sheeran, a One Direction és persze Jessei J is.”

-          Jól hangzik… Mikor is lesz? És milyen díjátadó?

-          Két hét múlva pénteken. A Brit Awards. A díjátadó 7-kor kezdődik és utána lesz a party.

-          Nekem oké. De miért is vagyok meghívva egy zenei díjátadóra? – kérdeztem a szemöldökömet felhúzva.

-          Hát gondolom most te vagy itt a híresség, mármint most elég nagy szám vagy itt és... na, szóval érted mit akarok.

-          Végül is, úgyis megnézném a TV-ben így csak jobb lesz – mosolyogtam.

Miért is vidít fel ennyire a tény, hogy a One Direction is ott lesz?

Már vagy 20 perce autókáztunk, amikor egy békés kis utcába fordultunk be. Nagy házak voltak végig az út mindkét szélén. Néhány előtt eladó, másikak előtt pedig a kiadó tábla állt, de a legtöbb házban már laktak. Nem egy olcsó környék lehetett… Az utca közepén járhattunk, amikor az autónk fékezett, majd lassan megállt egy hatalmas ház előtt, ami mégis alig látszott ki a kerítés mögül, amin kamerák voltak.

-          Megérkeztünk – mondta Emma.

-          Hol is vagyunk?

-          Otthon…

-          Hogy mondod? – néztem rá szemöldök ráncolva.

-          Itt fogunk lakni a következő hónapokban, amíg forgatsz. Ugye nem gondoltad, hogy abban a szállodában maradunk végig? – nevetett fel hangosan.

-          Ezen nem is gondolkodtam – vallottam be neki.

Emma megnyomott egy pici távirányítón egy gombot, mire a kapu megmozdult és lassan kezdett kinyílni. A sofőr a ház mellett állt meg, amíg Emma előkeresett egy kulcsot a táskájából. A kert is elég nagy volt, hátul fákkal és egy kis terasszal.

-          Minek is nekem egy emeletes ház? – kérdeztem kikerekedett szemekkel. – Emma, ez a ház hatalmas! Imádom!

-          Reméltem, hogy tetszeni fog – mosolygott rám. – Menjünk be!

A ház belülről is olyan gyönyörű volt, mint kívülről. Ahogy beléptünk a házba középen megláttam a lépcsőt, ami az emeletre vezetett. Baloldalon helyezkedett el az ebédlő és mellette a konyha egy fallal elválasztva. Jobb oldalon volt a nappali, hátul kandallóval, ami előtt kanapé volt és az első részben egy hatalmas TV-vel. A hátsó rész kicsit elkülönült a másiktól, mert két lépcsőfokkal alacsonyabban volt, mint az. A nappali nem volt elválasztva semmivel az előtértől, így akkor is láttam, ha jön valaki, ha éppen a nappaliban vagyok. A falon óriási ablakok voltok, így az egész szoba nagyon világos lett. Az emeletre mentünk, ahol a 4 szoba volt (egy nekem, egy Emmának, egy Bradnek, egy vendégszoba) és 2 fürdő. A ház mindenhol színes, modern bútorokkal volt berendezve. Pont az én ízlésemet tükrözték, Emma jól ismert.

-          Jajj Emma, köszönöm, köszönöm, köszönöm – öleltem át a nyakát. – Nagyon tetszik!!

-          Ne szorítsd úgy a nyakamat! Meg fogsz fojtani aztán akkor legközelebb nem tudom, ki fogja intézni a házat – nevettet –  Na, menj, csomagold ki a bőröndöd, vagy nézz körül mielőtt indulunk!

-          Köszönöm még egyszer!

-          Menj már! – mosolygott.

A szobámba mentem ahol, már vártak rám a bőröndjeim. Ki kéne csomagolnom most, mert ma este már fáradt leszek hozzá, holnap pedig filmforgatásra és klipforgatásra is megyek. Nagyot sóhajtottam, majd leültem az egyik bőrönd mellé és elkezdtem kicsomagolni. Ahogy ott ültem és egy kék ujjatlan pólót tartottam a kezemben, (amit fogalmam sincs miért hoztam el magammal, nem lesz olyan meleg, hogy ezt felvegyem) azon gondolkodtam miért nem tudom kiverni Niall-t a fejemből… csak ültem ott magam elé meredve és rá gondoltam. Tudtam, hogy holnap újra látni fogom, és ez jó érzéssel töltött el.