6. Rész

héjjlóóóó:) remélem tetszik majd nektek ez a rész, nekem annyira nem nyerte el a tetszésem, viszont azt hiszem a következő részektől majd kicsit felgyorsulnak az események;) kérdésem van! mit szólnátok, ha az egyes részekhez oda írnám, azokat a zenéket, amiket írás közbe hallgattam, vagy amiket ajánlok hozzá. én zenével jobban/könnyebben át tudom érezni a dolgokat, légyszi írjátok le, hogy mit gondoltok erről az ötletről:)) kérekszépenkommenteket!!! :DD jó olvasást:))

Feküdtem az ágyban és a plafont bámultam. Nem volt kedvem kimászni a puha, meleg ágyamból, de tudtam, hogy ha hamarosan nem teszem meg, Emma beront a szobámba és előadja az „El fogunk késni, ha most azonnal nem kelsz fel” kezdetű szövegét. És azt nem akartam… Kikászálódtam az ágyból és miután felöltöztem, a tükör elé léptem, hogy még utoljára elpróbáljam a szövegem.

-          Mi van, ha nem sikerül a tervem? Mi van, ha mindenkinek csalódást kell okoznom? – próbáltam a legjobb formámat hozni.

-          Hogy mondod? Nekem mondtad? – jött be a szobába Emma.

-          Igen, Emma – nevettem, majd a szövegemet meglebegtettem előtte.

-          Ja, hogy csak próbálsz! – vigyorgott vissza – Felolvassam Matty részét?

-          Nem kell, köszi, már pont végeztem.

-          Akkor indulhatunk?

-          Persze – sóhajtottam álmosan.

*

Kíváncsi voltam, vajon milyen lesz együtt dolgozni Mattyvel. Nem zavartak a pletykák, amik róla terjengtek. De hajtott a kíváncsiság, hogy vajon miért beszélnek róla ilyeneket. Mindig az első nap a legizgalmasabb. Ilyenkor derül ki, hogy milyen jól tudsz együtt dolgozni a többiekkel és, hogy milyen lesz a hangulata a forgatásoknak.

Ahogy beléptem a terembe, ahol már minden elő volt készítve az első jelenethez, megláttam Mattyt, egy sötét póló volt rajta, ami kiemelte az izmait és barna haján hosszú órákig dolgozhatott a fodrász, hogy minden hajtincse ilyen tökéletes álljon. Amint ő is észrevett, rögtön oda futott hozzám. Kezét nyújtotta, majd a kézfogás után magához ölelt. Kicsit furcsán éreztem magam. Nem ezt vártam tőle, az első alkalommal egy ilyen ölelés? Meglepődtem és kínosan éreztem magam, mivel ő még egy teljesen idegen ember volt a számomra.

-          Szia Kaitlyn! Wow, te élőben sokkal szebb vagy, mint a TVben!

-          Szia! Öhmm.. köszönöm. – tekintetét le-fel jártatta rajtam, amitől furcsán éreztem magam, majd világos barna szemei az arcomat fürkészték. Éreztem, ahogy kezdek elvörösödni, amikor megszólalt:

-          Nagyon várom már, hogy együtt dolgozzunk! Olyan jó lesz, hidd el! Alig várom!

-          Igen, én is várom már – mondtam mosolyogva.

De valami még is nyugtalanított az egész forgatás alatt, és ez az volt, ahogy rám nézett, ha csak egy pillanatra felé fordítottam a fejem, ő rám mosolygott és nem vette le rólam a tekintetét. Végig engem figyelt és ez a nézés valahogy más volt… Nem azzal a jó érzéssel töltött el, mint amikor Niall nézett rám. Mindig próbált a közelemben lenni és beszélni velem. A zavaró pillantásai ellenére, a beszélgetések egész jól teltek.

Izgatottan mentem a klip forgatás helyszínére. Alig vártam, hogy újra lássam Niallt. Ahogy a kamerák közelébe értem, szememet végig futtattam az emberek között. Hol van Niall? Nem láttam egyik fiút sem. De… Hol vannak?

-          Hol vannak a többiek? – kérdeztem a csajt, aki éppen a tökéletes sminkemen dolgozott.

-          Majd később jönnek. Most a te részedet forgatjuk le.

-          Óóó… értem – mondtam leplezve a csalódottságomat, ami nem ment túl jól.

Már vagy 2 órája dolgoztunk a jeleneten, amikor a fiúk nevetve megérkeztek a forgatás helyszínére. Éppen a hajam igazították meg, amikor megláttam Niallt, úgy éreztem, ha muszáj lenne se tudnék megmozdulni. Túl boldog voltam ahhoz, hogy bármit is csináljak, bár azt nem értettem miért érzem magam ilyen furcsán. Még csak most találkoztunk… Ő is rám nézett és egy hosszú pillanatig a tekintetünk összefonódott. Niall szájának jobb szélét felhúzta és rám mosolygott, azzal a féloldalas mosollyal. Majd a fodrász maga felé fordított, hogy láthassa a hajamat előröl is, és így pont háttal kerültem Niallnek.

*

A napok gyorsan teltek… filmforgatásról átugrottam a klipforgatásra. Egész héten ez ment, közben egy két interjú, fotózás és TV show. A rajongók már a forgatás helyszínén vártak minket és egyre gyakrabban állítottak meg az utcán autógrammok miatt. A fiúkkal is egyre jobb kapcsolatba kerültem, mivel szinte mindennap találkoztam és beszéltem velük. Mindig jó kedvre derítettek és minden alaklommal rengeteget nevettünk. A felvételek fele azért nem sikerült, mert nevetni kezdtünk és még mindig mosolyognom kellett amikor Niallre gondoltam.

Teltek a napok… gyorsabban, mint azt gondoltam. Egészen a díjátadó előtti kedd délutánig. Még mindig nem tetszett, ahogy Matty rám nézett. Volt a pillantásában valami sürgető, valami, ami kicsit megijesztett és legszívesebben elbújtam volna azok elől a pillantások elől.

-          Gondolkodtam – lépett oda hozzám – kettőnkről.

Jajj neee… Mit akarhat… Rossz érzés fogott el.

-          Öhmm… Tessék?

-          Mi lenne, ha elmennénk valahova ketten… Találkozhatnánk a forgatásokon kívül is.

-          Matty, nem hiszem, hogy ez egy túl jó ötlet…- kezdtem bele, de közbe vágott.

-          Miért? Gondolj bele! Tökéletes lennél mellettem… még tökéletesebb!

-          Nem hiszem, hogy jó lenne, ha több lenne közöttünk, mint barátság… Tudod… most nem akarok semmibe sem belebonyolódni.

-          Kaitlyn! Adj egy esélyt! Gondolj csak bele, hogy milyen jók lennénk! Mindenki minket akarna látni együtt…

-          Bocs, Matty, de ez nem fog menni… Remélem nem haragszol… Nem akarom, hogy emiatt kínosak legyenek a forgatások vagy valami…

-          Egyszer még meg fogod bánni, hogy nemet mondtál… könyörögni fogsz érte, hogy velem lehess! Meg foglak szerezni magamnak!!

-          Matty…

-          Meg foglak szerezni magamnak!

Csak néztem rá. Megijesztett és nem tudtam mit válaszolni rá. Szemeivel mélyen a szemembe nézett és egy szót sem szólt.

-          Kaitlyn, figyelj valamit gyorsan meg kéne beszélnünk… - jött oda Emma – Minden rendben?

-          Igen. Csak beszélgettünk – mondta Matty még mindig a szemembe nézve, majd egy féloldalas mosolyt villantott rám – azért csak szólj, ha meggondolnád magad! – sarkon fordult és lassan, teljes nyugodtsággal elsétált.

-          Ez meg mi volt?

-          Lényegtelen. Mit akartál mondani? – fordultam Emma felé, de még mindig nem tudtam kiverni a fejemből Matty mondatait és a szívem hevesen kezdett verni.

-          Jól vagy? – kérdezte.

-          Persze. Na, mit kell gyorsan megbeszélnünk?

-          Oké…. Öhmm… haza kell mennem, Californiába, néhány dolgot elintézni. Csütörtökön mennék.

-          Oké. Én megleszek, azt hiszem… azért majd hívj fel, ha tudsz. Az csak pár nap nem?

-          Pont ez az, amit mondani akarok. Szóval tudod, hogy anyu szülinapja utána hétvégén lesz. És azon gondolkodtam, hogy nem lenne e gond, ha ott maradnék addig.

-          Nekem oké. Add majd át anyudnak az üdvözletem! – mosolyogtam rá – Addigra nem tudnánk találni valakit aki helyetted segítene nekem? Tudod milyen szétszórt vagyok nélküled…

-          Jaj, köszönöm tudtam, hogy te meg fogod érteni! – ölelt meg – És azt már el is intéztem! Holnapra megbeszélek vele egy találkozót reggel és utána mindent elmondok neki, hogy mi hogyan van.

-          Oké! - próbáltam mosolyogni, de még mindig azok a szavak keringtek a fejembe...