8.Rész

sziasztok:) itt is van az új rész:) gyors voltam?:DD ehhez még nem csináltam meg azt a zenés cuccot, mert igazából most sietek:D talán a következő résznél lesz:)) Írjatok véleményt!!!!:D azokat a részeket amikre Kaitlyn visszaemlékszik félkövérrel írtam, hogy el lehessen határolni:) köszi és jó olvasást:) 

Csukott szemmel feküdtem az ágyban. Mindenem fájt, a gyomrom forgott és rossz érzésem volt. Egy pillanatig nem tudtam, hol vagyok, aztán lassan kinyitottam a szemem és egyszeriben minden világossá vált… A hotel szobámban feküdtem a ruhám volt rajtam, amiben kényelmetlenül éreztem magam és melegem volt. Semmire sem emlékeztem és a fejem túlságosan is fájt ahhoz, hogy megpróbáljak gondolkozni. Lassan felültem az ágyban mire a fejem zúgni kezdett. Bal kezemmel a fejemhez kaptam, a jobbal pedig az éjjeliszekrényen kezdtem tapogatni a telefonom után, de nem találtam. Az ablakhoz botorkáltam, hogy elhúzzam a sötétítő függönyt és útközben szerencsésen belerúgtam egy székbe. Remek most már a lábam is fáj. A hirtelen beszűrődő fény bántotta a szemem, de körül néztem a telefonomat keresve. A földön hevert, valami ruhadarab mellett, amit felkaptam és egy székre hajítottam. A telefonom teljesen lemerült, így esélytelen volt, hogy bárkit is felhívjak róla. A szállodai telefon mellé léptem, de amikor tárcsázni akartam, rájöttem, hogy egy telefonszámot tudok fejből és az is az enyém. Gyorsan rendbe szedtem magam – már amennyire az ebben az esetben tőlem telt – és elindultam lefele az emeletről…

            Lassan mentem így volt időm gondolkodni. Az utolsó dolog, amire emlékeztem az az volt, ahogy Louval beszélgetek… Valamit kérdezett… nem emlékszem mit. Gyerünk Kaitlyn, erőltesd meg egy kicsit az agyadat!! Szóval kivel beszéltem még tegnap este! Auuu fáj a fejem… Ahogy a lift haladt lefelé, megállt a 3. szinten és én gondolkodás nélkül elindultam. Nem is ide akartam jönni, fordultam vissza, de a lift ajtaja már csukódtak is be.. Nem baj, körbe sétálok egyet, hátha eszembe jut valami… Az asztalok között lépkedtem, amik tele voltak üres poharakkal és sörös üvegekkel. Minden ismerős volt, de semmihez nem tudtam semmit sem kötni, mindaddig, amíg meg nem láttam egy embert, aki az asztalokról szedte le az üvegeket, nem volt ismerős és nem is ő maga fogott meg, hanem a cipője… hogy miért pont a cipője?...

~~

-          Auu…

-          Óvatosan! El ne ess! – mondta a göndör hajú srác mosolyogva, amikor elkapott, mert megbotlotta a saját lábamba.

-          Jól vagyok… - a cipőjét bámultam, miközben megtartott…

-          Azt látom! – hallottam a hangján, hogy vigyorog. Tekintetemet a szemére vittem. Arcom nagyon közel volt, az arcához, olyan közel, hogy hirtelen nem tudtam gondolkodni…

~~

Oké, most már kicsit idegesít… Mit csináltam tegnap este?!

Tovább sétáltam és egyre idegesebb lettem… Minden idegesített… az, hogy nem tudom mi történt tegnap, az, hogy fáj a fejem, az, hogy lemerült a telefonom és az is, hogy nem tudom, Melissa melyik szobában van… A bárpulthoz értem, ahol tegnap este Ed ült, erre még emlékeztem… Azt valami megint bevillant…

~~

-          Kérek egy kortyot…

-          Kaitlyn, ez biztos jó ötlet?

A pohara után kaptam és ittam belőle egy keveset, a kezébe nyomtam és vállainál fogva közelebb húztam magamhoz, majd lábujjhegyre álltam, hogy pontosan a szemébe tudjak nézni:

-          Már miért ne lenne jó ötlet – suttogtam mosolyogva

-          Zayn! – kiáltott valaki a hátunk mögül, mire mindketten oda fordultunk.

~~

A szívem hevesen vert, ahogy egyre több részlet jutott eszembe. A fejem még mindig zúgott, de legalább már nem szédültem. Nem voltam benne biztos, hogy tudni akarok több részletet, de túlságosan is furdalt a kíváncsiság, ahhoz, hogy most elrohanjak, hátha valami még eszembe jut, tovább sétáltam…

~~

-          Tényleg nincs semmi bajom… Hadd menjek! – mondtam. Még mindig nem volt biztos benne, hogy mit csináljon és nem mondott semmit. – Akkor mi lenne, ha elmennénk táncolni?

-          Oké, addig kitalálok valamit…

Tánc közben közelebb húztam magamhoz és kezemet a mellkasán pihentettem, ő pedig a szemembe nézett és megfogta a vállaimat.

 ~~

Jó… táncoltam Louval… biztos nem történt semmi… bár ha azt vesszük, hogy amikor megérkeztem már akkor is pohár volt a kezében és utána is és… nem… nem történt semmi… A gyomromban gombóc volt és fejem még mindig fájt. Legszívesebben visszamentem volna a szobámba és elbújtam volna a takaróm alá… de a kíváncsiságom erősebb volt… A gyomrom kavarogni kezdett, így a kanapéra ültem, ami az ablak mellett állt.

~~

A kanapén ültem, egyik oldalamon Niall, a másikon pedig Liam.

-          Liam, én nagyon örülök neki, hogy nyertetek – mondtam.

-          Köszi, mi is örülünk.

-          Nagyon szomjas vagyok… - néztem Liamre, majd a fejemet a vállára hajtottam

-          Hozzak valamit? – mosolygott.

-          Nem tudom… Inkább ne menj el!

-          Mindjárt jövök, addig itt lesz Niall – mondta. Bólintattam, így lassan felállta mellőlem.

-          Niall nem jól vagy? – fordultam felé.

-          De… csak egy kicsit sokat ittam… azt hiszem…

Mosolyogtam és lábamat a lábára tettem. Szaporábban vette a levegőt és rám nézett a gyönyörű szemeivel.

~~

Felugrottam a kanapéról és a lift felé vettem az irányt, még mindig ne tudtam valójában mit csináltam tegnap este. De féltem az igazságtól… nem akartam többet tudni… el akartam felejteni azt is, amire visszaemlékeztem. A lift sokkal lassabban ment, mint eddig… csak vánszorgott felfelé… amikor végre felért, futni kezdtem a szobám felé, nem akartam, hogy bárki is meglásson, nem akartam beszélni senkivel sem…  Remegő kezemben a kulcs alig talált a zárba… Nem akartam semmit, csak felhívni Emmát… De amikor a szobába léptem újabb részletekre emlékeztem vissza…

~~

Szorosan magához húzott. Megcsókolt és én visszacsókoltam… a gyomromban pillangók repkedtek. Felkapott az ölébe és a nyakamat csókolgatta, majd az ágyra lökött és mellém mászott, mire én rámosolyogtam.

-          Azt hiszem… imádom, ahogy a szemeiddel mosolyogsz… - suttogta alig hallhatóan.

Egyik kezemmel a nyakát fogtam, a másikkal pedig a hajába túrtam, még közelebb húztam magamhoz, olyan közel, hogy ajkaink összeérjenek. Felettem támaszkodott, majd mélyen a szemembe nézett és a pólóm alatt végig simított a hátamon. Borzongás futott végig a testemen. Pulcsiját a földre dobta és a farmerja gombjával kezdett matatni.

~~

Sápadtan ültem le az ágyra. Fáztam, de a kivert a verejték… Mit csináltam tegnap este? Magam elé meredtem és reménykedtem, hogy minél előbb megtudom, hogy kivel is voltam itt és, hogy mi is történt pontosan. Azt kívántam, bárcsak meg sem történt volna a tegnap este… de már késő volt…

Meg csörrent a telefon… a testemet nehéznek éreztem és nem akartam megmozdulni, de nagy nehezen rávettem magam, hogy felemeljem a kagylót.

-          Igen?

-          Jó napot! Csak azért, hívom, hogy fél óra múlva el kéne hagynia a szobáját, vagy esetleg maradna még egy napra?

-          Nem is… tudom… - mondtam nagyon lassan. – Lehet, hogy maradok, de lehet nem. Ha nem érek le 11ig, akkor felszámolhat még 1 napot…

-          Rendben. És egy fiatal ember keresi, azt mondta, hogy már próbálta hívni a mobilján, de nem volt elérhető, ezért hívta a szálloda telefonján.

-          Ki az?

-          Zayn Malik… Kapcsolhatom?

-          Rendben, igen és… köszönöm.

-          Ugyan nincs mit, akkor kapcsolom és további szép napot!

Nem tudtam, mit akarhat Zayn… Féltem, hogy mit fog mondani, de vártam is. Talán azt mondja, hogy ő tudja ki volt velem akkor, és semmi sem történt… bár ebben nagyon kételkedtem. A legjobbakban reménykedtem, de a legrosszabbakra számítottam.

-          Szia – hallottam Zayn hangját a vonal másik végén - Itt vagy?

-          Igen… szia…

-          Hogy vagy? Tegnap este elég rosszul festettél, amikor elmentünk.

-          Fáj a fejem, de legalább már nem szédülök.

-          Akkor nincs semmi bajod? Lou kicsit megijedt, azt mondta valaki rakott valamit a poharadba, de szerintem csak egy kicsit sokat ittál… bár Lou sem a legjobb állapotban volt, az biztos..

Meghűlt ereimbe a vér… valaki rakott valamit a poharamba… mi van ha igaz?… egyik pillanatról a másikra lettem rosszul, akkor amikor még csak pár kortyot ittam…

-          Mi van, ha tényleg rakott valaki valamit a poharamba? – kérdeztem ijedten.

-          Úgy gondolod?

-          Nem tudom…

-          Nem tudom, hogy ezt hogyan deríthetnénk ki, vagy ki tudjuk e deríteni egyáltalán… Próbálj nem gondolni erre…

Mégis mire gondolhattam volna ilyenkor?! Féltem és nem tudtam, hogy mi történt, ami még jobban megijesztett.

-          Legalább megnyugtathatom Louist, hogy nincs semmi bajod… - mondta – amikor ma reggel mondtam neki, hogy nem a legjobb állapotban voltál, amikor este a szobádban voltam, hát azt mondta, hogy jobb lenne, ha valaki felhívna… csak, hát… ő most kicsit rosszul van…

Pillantásom arra a ruhadarabra tévedt, amit a telefonom mellől dobtam a székre, és csak most jöttem rá, hogy az nem az enyém… Gyorsabban vettem a levegőt és a szívem hangosan zakatolni kezdett:

-          Zayn?! Pontosan mit is csináltunk tegnap este a szobámban?!