10. Rész

Szia mindenki:) szóval, ahogy azt már írtam a csoportban kompromisszumot ajánlok:D ha összegyűlik 7 

komment (az én válaszaimat nem számolva of course és a csoportban 8ról volt szó, de megelégszem 7tel:DD), rakok fel még egy olyan fehér részt. ez a rész nem onnan lesz, ahonnan az előző volt, nekem most pillanatnyilag az a kedvenc részem. fogalmam sincs, hogy miért írok meg néhány részt így tök előre, de ez van :"D köszi és jó olvasást:)) xx

Először gondolkodni sem tudtam a meglepettségtől, aztán hirtelen egyszerre annyi minden suhant át az agyamon… Mit csinálsz? Ez hülyeség… de.. mi van, ha még sem?… hülyeség, hülyeség, hülyeség, hülyeség. Niall!! És ez volt az a gondolat, ami miatt elhúztam a fejem. Ez volt a gondolat, ami miatt, rosszabbul éreztem magam, mint eddig… Mérges voltam a fiúkra, de amikor Niall szemeire gondoltam, csak egy dolgot éreztem helyesnek és az nem ez volt… az az volt, hogy Niall ölel át és ő csókol meg!! Nem érdekelt mi történt tegnap, vagy ma, nem érdekelt, hogy mit nem mondtak el… az érdekelt, hogy Niallel akartam lenni…

-          Mi baj? – kérdezte Matty.

-          Ezt nem kéne…

-          Értem… feldúlt vagy… sajnálom… nem kellett volna. Nem ez volt ehhez a legjobb időpont…

Összezavarodtam… de mégiscsak Niall volt az, aki titkolózott előttem és Matty volt az, aki most itt volt velem, amikor valakire szűkségem volt… nem tudtam mit kéne most tennem. Egy ideig csak gondolkodva figyeltem, aztán csak annyit mondtam:

-          Most mennem kell, szia… - felkaptam a táskám és kisiettem a kocsihoz. De Melissa nem ült bent. – Hol van Melissa? – kérdeztem a sofőrhöz fordulva.

-          Befutott valamiért. Azt mondta mindjárt jön…

Azt akartam, hogy az az este meg nem történté váljon… Amióta akkor felébredtem csak rossz dolgok történnek velem… félek, egy folytában szörnyű érzésem van és a legrosszabb még mindig az, hogy fogalmam sincs, hogy akkor este kivel voltam, ki látott meg és, hogy ezek után milyen pletykák fognak majd rólam terjengeni… ideges lettem, akárhányszor csak az ezzel kapcsolatos dolgokra gondoltam.

*

Nem vártam a másnapot… nagyon nem… Tudtam, hogy ma találkozni fogok a fiúkkal és utána fotózásom lesz… Mattyvel… Már előre izgultam, és amikor megláttam Liamet és Lout felém közelíteni a szívem a torkomban dobogott.

-          Miért nem vetted fel? Egy csomószor hívtalak és SMS-eket is írtam…

-          Igen, tudom…

-          Visszahívhattál volna!

-          Elmondhattátok volna, hogy mi történt…

-          Mondtam, hogy nem tudom…

-          Jó… csak nagyon ideges voltam.

Ahogy Louisról Liamre pillantottam, megint beugrott valami.

~~

-          Kérlek ne!! Engedd, hogy maradjon!! – mondtam Liamnek könyörgően.

-          Kaitlyn… Nem! Most nem vagy olyan állapotban, hogy dönts erről, ha holnap is vele akarsz majd lenni, az már nem az én dolgom lesz…

-          Kérlek!! Szűkségem van rá…

-          Sajnálom. Ő sincs túl jól.

-          Kérlek! Könyörgöm! Bármit megteszek! Bármit, csak hadd maradjon! Nem mehet el most! Hát nem érted?? Végre boldog voltam! Nem akarom, hogy elmenjen! Vele akarok lenni!

-          Talán ezt még egyszer meg fogod köszönni…

-          Nem érzem jól magam… Mondd meg neki, hogy legyen itt velem… csak egy kicsit, amíg jobban leszek.

-          Már elment…

Könnyeim patakokban csorogtak végig az arcomon és visszadőltem az ágyra. Nem volt elég erőm, hogy utána menjek, vagy tovább veszekedjek Liammel. Elfordultam és mikor hallottam, hogy az ajtó lassan nyitódik, majd csukódik, arcomat a párnámba temettem. Liam is elment… mindenki itt hagyott…

~~

-          Liam, te tudsz valamit, igaz? – néztem az arcát.

-          Nem igazán…- mondta tekintetét a földre szegezve.

Abban biztos voltam, hogy Liam most hazudott, de nem tudtam vele veszekedni… vagy csak nem akartam… Liam tekintetében mindig volt valami nyugtató, ami miatt inkább befogtad és nem veszekedtél vele. Inkább hagytam, tudtam, hogy ha valamit nem akar elmondani, azt nem fogja…

Nem csak azért akartam tudni, hogy ki volt az, mert érdekelt, hogy esetleg kivel csináltam hülyeséget… hanem azért is, mert vele végre boldog voltam. Nem tudtam, hogy, ha kiderülne ez az egész mi lenne a reakcióm, de tudni akartam… ugyanakkor féltem is, hogy kiderül… mi van ha valaki olyannal voltam, akit nem is ismerek… és ekkor nagyon furcsa gondolat száguldott át az agyamon… mi van ha… ha Matty volt az? Azt mondta megpróbál megszerezni magának… mi van, ha sikerült neki… vagy mi van ha Zayn volt? Nem akart mondani semmit… lehet, hogy örült neki, hogy nem emlékszek… vagy mi van, ha Niall volt, talán ez tűnt a legjobb lehetőségnek… vagy lehetett Harry is, mintha kerülne az óta az este óta… egy biztos Liam nem volt, amiatt a részlet miatt, ami az előbb az eszembe jutott… de Lou is lehetett… azt mondta nem emlékszik az este végére és én sem. Minden kezdett egyre zavarosabb lenni. Volt 5 ember, akik közül bárki lehetett és bármit megtettem volna azért, hogy megtudjam ki volt az …

A forgatás nem olyan volt, mint szokott lenni. Bár a viccelődés még mindig egyfolytában ment, én nem tudtam rajtuk úgy nevetni, mint eddig…

*

Nem is tudom mit vártam a fotózástól, de biztos, hogy nem azt, ami történt… Amikor oda értem, Matty fotózása már éppen zajlott. Amint megcsinálták a hajam, a sminkem és rám adták a ruhákat, én következtem. Nem nehéz jól csinálni és élvezni a fotózást, ha a fotós úgy biztat, mint ahogy azt az én fotósom tette. Sok kép készült, amik közül kiválasztják majd a legjobbat.

-          Akkor most jöhet a közös rész? – kiáltott fel a fotós, amikor már azt hittem, hogy végeztünk.

-          Milyen közös rész? Nem is volt szó, közös részről – mondtam meglepődötten. Nem akartam, hogy legyenek közös képek. Nem tudtam, hogy azután a csók után, hogyan viselkedjek a közelében…

-          De volt, szóltunk az asszisztensének…

-          Melissa??

-          Azt hiszem… elfelejtettem szólni.

Szememet forgatva visszamásztam a kamerák elé Matty mellé.

-          Oké. Kaitlyn állj Matty elé, Matty te pedig fogd át a derekát és nézz le rá. Kaitlyn húzódj közelebb hozzá és nézz rá.

Közelebb húzódtam. Szája szinte az én számhoz ért. Éreztem az arcomon, ahogy a száján kifújja a meleg levegőt. Éreztem, ahogy mellkasa emelkedik, majd süllyed. Jól éreztem magam, elfelejtettem minden mást, csak a fényképező halkan kattanását hallottam, szája féloldalas mosolyra húzódott, ami nagyon jól állt neki, és amitől nekem is mosolyognom kellett, ez egy őszinte mosoly volt, nem csak a kép kedvéért.

-          Oké, srácok végeztünk… - nem engedtem el Mattyt, jó érzés volt a karjaiban lenni. Csak bámultam a szemeit. – Kaitlyn, Matty! Végeztünk.

-          Oké – ráztam meg a fejem és elengedtem Mattyt.

Matty is elengedett, majd követtet az öltözőm felé. Nem tudtam gondolkodni, nem tudtam, hogy mit csináljak…

-          Minden oké?

Már megint azt csinálja… foglalkozik azzal, hogy mit érzek, hogy mi van velem…

-          Jól vagy? – kérdezte újra mivel nem válaszoltam.

-          Aha… - nyögtem ki végül.

-          Kaitlyn… mi lenne, ha elmennénk meginni valamit úgyis vége van a fotózásnak – mosolygott rám.

-          Aha… - mondtam megint és csak miután kimondtam jöttem rá, hogy mire is válaszoltam.

-          Oké, akkor, ha elkészültél ráérsz?

-          Aha…- na jó… most komolyan randizni fogok Mattyvel??

-          Szólj, ha elkészülsz mosolygott rám, fel volt villanyozódva, emiatt az egész miatt. – Kaitlyn – fordult még vissza – mindent meg teszek, hogy jól érezd magad – mondta mosolyogva és elment.

Már megint meglepett. Beültünk egy kávézóba és tényleg mindent megtett, hogy jól érezzem magam. Nagyon kedves volt és szinte teljesen el is felejtetem minden gondomat a közelében.

-          Séta a parkban? – kérdezte. Kint már szürkület volt, de én mindig is szerettem ilyenkor sétálni.

-          Menjünk – mosolyogtam rá.

Nevetgélve mentünk végig a széles ösvényeken. Néha egy-egy ember elment mellettünk, de senki nem foglalkozott velünk. Nem tudhatták, hogy itt leszünk. Én is csak pár perce tudtam meg, hogy ide jövünk.

-          És mi a helyzet azzal a díjátadós dologgal? Megtudtál már valamit?

-          Nem igazán…

-          Mindegy próbáld meg inkább elfelejteni – mosolygott, majd szája újra az én számhoz kezdett közelíteni.