13. Rész

Sziasztok:)) köszönöm szépen a kommenteket, tök aranyosak vagytok:)) látom örültetek, hogy végre Niall van:D hát én is:"DD ja és meg lett a 3,000 látogatója a blognak, aminek hihetetlenül örülök:'))  köszi és jó olvasást :)) xx

Megdörzsöltem a szemem, hogy kitöröljem az álmot belőle. Sokáig aludtam, már világos volt kint. Ahogy a szememet dörzsöltem, eszembe jutott Niall, hogy az este itt feküdt mellettem és az, ahogy átölelt. Kinyújtottam kezemet, de csak a takarót fogtam meg, csak az üres ágyat éreztem magam mellett. Elment… vagy csak álmodtam volna az egészet? Az oldalamra fordultam és a párnán még éreztem édeskés illatát… Arcomat a párnába fúrtam és mélyeket szippantottam bele, hogy jobban érezzem illatát. Álmosan feltápászkodtam és egy pólót vettem észre az ágyam végében. Felkaptam és csak néztem rá… Niall pólója volt az. Mit keres az ágyam végén?

-          Jó reggelt! – lépett be mosolyogva. Egy törölköző volt a nyakában, álláról egy vízcsepp indult el, ami végig folyt mellkasán, majd a hasán és a nadrágjánál végződött. Kezeivel összetúrta a haját, amiből még több vízcsepp csepegett a padlóra.

-          Hát te? – kérdeztem meglepődötten.

-          Itt aludtam… Te mondtad, hogy aludjak itt…

-          Igen – mosolyogtam – De hol voltál?

-          Lezuhanyoztam… Mért szerinted mit csináltam? – vigyorgott – Csak úgy spontán összevizeztem magam?

Nevetve hozzávágtam a pólóját.

-          Ohh köszönöm! Ezt kerestem… Amúgy összefutottam Emmával…

-          Mi? Emma már itthon van?? – kérdeztem meglepődötten.

-          Már 11 óra… Emma már rég itthon van…

-          És mit mondtál neki?

-          Csak, hogy itt aludtam, mert este nem akartál egyedül lenni…

-          És mit mondott?

-          Kicsit ideges volt… Azt mondogatta, hogy nem kellett volna itt hagynia téged egyedül.

Nagyokat pislogtam rá:

-          Azt hiszem, felöltözök és megbeszélem vele a dolgokat…

-          Jó – mondta még mindig az ágyam előtt állva.

-          Szóval…

-          Szóval?

-          Ez egy enyhe célzás volt, hogy húzz ki a szobámból 5 percre – vigyorogtam.

-          Ohh, hogy… - az ajtóra mutatott, majd a pólójával a kezében kisétált a szobámból.

*

-          Emma!! – léptem ki a szobámból.

-          Legközelebb, ha arra készülsz, hogy megsüketítesz… legalább szólj – tapasztotta be Niall tenyereivel a füleit.

-          Bocsi… Emmaaaaa!!!!!

-          Köszi, hogy szóltál…

-          Jaj, bocsánat… - léptem oda hozzá.

-          Tudod, hogy nem tudok rád haragudni – húzott magához közelebb. Átfogta derekamat és én nem bírtam tovább megállni, hogy ne csókoljam meg. Lábujjhegyre álltam és állát megfogva magam felé húztam. Egész testem bizsergett és még boldogabb voltam, mint eddig.

-          Tulajdonképpen ez az első csókunk… - suttogtam.

-          Nem… Már megcsókoltalak…

-          Hát, ha úgy vesszük…

-          Mi lenne, ha megismételnénk? Mondjuk… most? – hunyta le újra a szemét és ajkaival felém közelített.

Életem legjobb pár perce volt, amíg mi ketten ott álltunk és csak egymásra figyeltünk.

-          Beszéljünk Emmával… - mosolyogtam, majd lerohantam a lépcsőn.

Emma a nappaliban volt egy tál pattogatott kukoricával az ölében valami filmet nézett.

-          Szia! Milyen volt az este? – kérdeztem.

-          Szia… Miért nem mondtad, hogy maradjak itthon? Tudod, hogy szívesen megtettem volna. A legjobb barátnőm vagy. Miért mondtad, hogy minden rendben, ha nem? Csak egy szavadba került volna…

-          Milyen volt az este? – kérdeztem megint. Nem tudtam egyszerre válaszolni arra a rengeteg kérdésre és nem is akartam.

-          Ne tereld a témát…

-          Nem akartam, hogy miattam elszalassz egy lehetőséget. Josh nagyon jó pasi és örülök, hogy boldog vagy vele – mondtam, majd Niall halkan megköszörülte a torkát a hátam mögött. – Jajj, tudod, hogy értem…

-          Azt a vacsit máskor is meg tudtuk volna ejteni…

-          Emma… Imádlak, de miattam nem kell kihagynod semmit sem… És Niall itt volt velem.

-          Azt látom – vetett pár furcsa pillantást a srácra. – De ha legközelebb gond van, elvárom, hogy szólj!

-          Rendben – öleltem meg.

-          Akkor most beszéljünk arról, hogy mit mondok a rendezőnek és a rendőrségnek… Én arra gondoltam, hogy…

-          Nem mondunk nekik semmit – vágtam közbe.

-          Ezt hogy érted?

-          Úgy csinálunk, mintha semmi sem történt volna…

-          Nem!  Nem hagyhatjuk, hogy Matty megússza ezt az egészet…

-          De, hagyni fogjuk.

-          Kait… Emmának igaza van – mondta Niall.

-          Nem, sajnálom… Nem akarom, hogy ez az egész kiderüljön… Nem akarom, hogy az emberek megtudják… Nem akarok ezzel az egésszel foglalkozni… És ígérjétek meg, hogy nem szóltok senkinek sem erről az egészről!

-          Rendben… Ahogy gondolod… - egyeztek bele végül.

*

Niall kicsit késve érkezett a forgatásra, mivel még otthon át kellett öltözni. Amikor belépett az ajtón én a karjaiba ugrottam és a szájára egy hatalmas puszit nyomtam. A körülöttünk álló emberek meglepődötten néztek ránk, valószínűleg azért is, mert a tegnapi újságban még arról volt szó, hogy Mattyvel vagyok. A forgatás újra a régi hangulatban telt. Mindenki nevetgélt és Niallel időnként boldog pillantásokat váltottunk.

            Együtt léptünk ki az épületből egymás kezét fogva. Több riporter állt az ajtóban, mint eddig szokott és elárasztottak kérdéseikkel:

-          Kaitlyn, mit szólsz ahhoz, amit az újságok írtak tegnap reggel?

-          Hülyeség – mondtam röviden.

-          Meddig maradsz itt?

-          Hogy tetszik London?

-          Jól érzed magadat a forgatásokon?

-          Nem hiányzik California?

-          Együtt vagytok Niallel? – tették fel egyszerre kérdéseiket.

-          Nos – néztem Niallre - Igen… Együtt vagyunk.

Niall jobban vigyorgott, mint eddig és elismételte a szavaimat:

-          Igen… Együtt vagyunk.

Indulás előtt Niall még behajolt az autó ablakán, egy csókot lehet ajkaimra majd azt kérdezte:

-          Holnap este egy vacsi és filmnézés játszik?

-          Aha – vigyorogtam.

-          Nálatok? Szerzek filmet, te meg rendelj a Nando’s-ból kaját.

-          Az első randink.

-          Tulajdonképpen durva, hogy azután van az első randink, miután már smároltunk és nálad aludtam – nevetett és még egy csókot nyomott a számra.

-          Nálunk fordítva mennek a dolgok – vigyorogtam.

Egész úton csak azon tudtam gondolkodni, hogy milyen fontos nekem. Még egészen 1 napja sem voltunk együtt, de mégis fontosabb volt, mint valaha bárki is. Boldog voltam mellette, olyan boldog, mint anya halála óta régen nem… Már most hiányzott és nem tudtam, hogy fogom kibírni nélküle holnap estig. Elfelejtettem a problémáimat, ha vele voltam. De most nem voltam vele… és újra eszembe jutott Matty és, hogy pár perc múlva megint vele kell forgatnom és úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, különben bántja Emmát. Már előre utáltam az elkövetkezendő kb. 9-10 hónapot… Undorodtam, ha csak rá gondoltam és félelem fogott el. Nem akartam, hogy hozzám érjen, nem akartam a közelében lenni…

-          Szia, Kaitlyn - kezdett bele Matty. - Remélem még áll ez egyességünk és nem szólsz senkinek.

-          Nyugodj meg… nem fogok…

Megpróbáltam minél kevesebb időt a közelében tölteni és sokat Niallre gondolni, hogy elviselhetőbb legyen ez az egész. De nem volt olyan egyszerű, mint azt ahogy én gondoltam. Ha csak egy másodpercre is rápillantottam minden eszembe jutott, csak úgy cikáztak a fejemben a gondolatok. Még az is eszembe jutott, hogy mi van, ha… ha Emma nem hallja meg, hogy kiáltok. Miközben kifelé indultam, oda futott hozzám:

-          És mi a helyzet ezzel a Niall gyerekkel? Egy barátom hívott… pletykálnak rólatok pár dolgot…

-          Nos… nem pletyka… - mondtam kilépve az ajtón.

*

Emma elment Joshoz, a kaja már megérkezett – a Nando’s-ból természetesen – már én is átöltöztem, az asztal meg volt terítve… már csak Niall hiányzott, amikor kopogtak. Mély levegőt vettem, kisimítottam a ruhámon a ráncokat és kinyitottam az ajtót. Niall állt ott, aki most már hivatalosan is a barátom volt és ettől a gondolattól mindig mosolyognom kellett. Csak bámultunk egymás szemeibe. Olyan hihetetlen volt, hogy azután, a sok fura dolog után, most végre itt vagyok vele és boldog lehetek. Most már csak ő volt a fontos… csak mi…

-          Szia – nyögtem ki végül – Gyere be!

-          Szia – mosolygott- Nem tudtam melyikhez lenne kedved, úgyhogy többet is hoztam – mutatott a DVD-kre. – És ez a tiéd – húzott elő a háta mögül egy szál rózsát.

-          Majd vacsi után kiválasztjuk és köszönöm szépen, ez gyönyörű – mosolyogtam és hosszan megcsókoltam. A lépcső mellé dobta a táskáját és a gitárját a falnak támasztotta.

-          Abban meg mi van? – böktem fejemmel a táskára.

-          Hát… cucc holnapra…

-          Milyen cucc?

-          Hát… ruhák, meg egypár dolog, ami kellhet.

-          Várjunk csak, te itt akarsz aludni? Ki mondta, hogy itt alhatsz? – léptem oda hozzá vigyorogva.

-          Hát azt hittem ez a megállapodás része… Különben el sem fogadtam volna a meghívást – nevetett fel.

-          Milyen meghívást? Te mondtad, hogy legyünk nálam – mondtam megölelve. Imádtam, ahogyan nevetett. Szemei jobban csillogtak, mint eddig és láttam, hogy boldog volt, ami engem is boldoggá tett.

Olyan volt, mintha már évek óta együtt lennénk. Minden gátlás nélkül beszélgettünk egymással és olyan jó volt, hogy megint itt volt nekem. Végig nevettük a vacsorát, majd kiválasztottunk egy DVD-t. A kanapén olyan közel ültem hozzá, amilyen közel csak lehetett. Unalmas volt a film, így az első 5 perc után egyikünk sem figyelt rá, inkább csak egymásra figyeltünk. Folytattuk a beszélgetést, majd ebből az egészből az kerekedett ki, hogy csak bámultunk egymás szemébe. Szinte pislogni sem mertem, mert féltem, hogy ha becsukom a szemem, eltűnik mellőlem. Túlságosan jó volt hozzám. Egyre csak közelített felém, majd lehunyta szemeit. Hagytam, hogy megcsókoljon. Újra és újra és újra… Egész testem bizsergett és hihetetlenül kívántam őt. Nem érdekelt, hogy az első randi, mert olyan volt, mintha már az ezredik lenne… Már rengeteget tudott rólam és én azt akartam, hogy még többet tudjon.

Szorosan magához húzott, majd az ölébe kapott és a szobámba vitt. Az ágyra ültetett és a pulcsiját a földre dobta. Újra megcsókolt és én visszacsókoltam. Közelebb húzott magához és az arcomat fürkészve végig simított az oldalamon. Lerángattam róla a pólóját, majd ő is rólam az enyémet. Imádtam, ahogy rám nézett, úgy éreztem én vagyok az egyetlen csaj a világon. A többi ruhánk is csatlakozott a pólókhoz, amik az ágy végén feküdtek egy kupacban. Rettenetesen örültem, hogy úgy tervezett, hogy itt alszik.