11. Rész

Sziasztok:) hát nem gyűlt össze a 7 komment, úgyhogy nem érkezik fehér rész:/ :(  viszont itt a következő rész és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá:o :D köszi és jó olvasást:)) xx

-          Emma!!! – ugrottam a nyakába.

-          Szia!! – ölelt át sorosan.

-          Azt hittem már soha nem érkezel meg. Hiányzol  és… kettőnk között szólva Melissa nem igen tudott téged helyettesíteni.

-          Te is hiányoztál és ugyan máááár, engem nem lehet helyettesíteni – nevetett.

Még visszafordult a kocsi felé és intett a sofőrnek, aki meglehetősen jól nézett ki. A hajába túrt, mosolygott és elpirult.

-          Mehetünk be… - mondta még mindig fülig érő szájjal.

-          A csomagok?

-          A csomagok… igen… - felkapta az egyik bőröndöt és a ház felé vette az irányt. Felkaptam a másik bőröndöt és utána futottam.

-          Ez meg mi volt? – kérdeztem én is vigyorogva.

-          Semmi…

-          Ki volt ez? – faggattam tovább.

-          Josh...

-          Szóval Josh… Mesélj kérlek – vigyorogtam tovább.

-          Anyu barátnőjének a fia… anyu szülinapján találkoztunk… és Londonba jár egyetemre… szóval együtt jöttünk haza… és igazából már ott is sok időt töltöttünk együtt…

-          És mit tanul ez a bizonyos Josh?

-          Doki lesz…

-          És még okos is… nem semmi! – mondtam ledobva a bőröndjét a lépcső mellé.

-          Na jó, most te mesélj valamit!

Leültünk a nappaliba és átbeszéltük az elmúlt hetek történéseit. Mintha már évek óta nem beszéltünk volna, pedig mindennap telefonáltunk.

-          Oké, szóval a buli durva volt… Hogy-hogy nem tudod, ki volt az? És drogok? Nem hiszem…

-          Én biztos vagyok benne…

-          Oké, ezt már nem tudjuk kideríteni… viszont… Kaitlyn, láttam valamit az újságban és bocsi, hogy csak most mutatom, de nem akartalak felidegesíteni. Bár azt hiszem mindegy, mert úgyis ideges leszel…

-          Mi az? – kérdeztem rémülten, mire ő egy újságot dobott elém.

„Kaitlyn Littlewood és Matty Johnson egy pár? Exkluzív fotók csak nálunk!”

-          Ez meg mi? – bámultam a nagy díszes betűkre a lap elején.

-          Lapozz! – mutatott az újságra.

„Tudomásunkra jutott, hogy Kaitlyn önfeledten bulizott a díjátadó utáni partyn. Néhány kép is igazolja ezt.”

A képeken én voltam, az egyiken Niall mellett ültem a kanapén, talán kicsi túl közel voltam. A következőn Louval táncoltam, harmadikon pedig Harryvel beszélgettem. A képek többsége… elég félre érthető lehetett azok számára akik nem voltak ott.

„De vajon mit csinálhatott Kaitlyn pontosan? Csak találgatni tudunk, mindenesetre, a képek azt is elárulják, hogy Kaitlyn nagyon jól érezte magát. De nem csak ez történt az elmúlt hetekben. Bár a  One Direction tagjaival látták a bulin, az utóbbi időben a világhírű színésznőmégis több időt töltött Mattyvel, akivel éppen együtt dolgoznak közös filmjükön. A forgatáson kívül is rendszeresen találkozgatnak. A minap együtt sétálgattak egy parkban és nem úgy tűnt, hogy csak barátság van köztük, ha értitek, mire gondolunk.”

Egy újabb kép volt ott, rólunk, ahogy a padon üldögélünk.

„A két híresség nem nyilatkozott semmit kapcsolatukról, de abban biztosak lehetünk, hogy ha Kaitlyn és Matty együtt lesznek, Kaitlyn több időt tölt majd Londonban a forgatás után is. Szerintünk nagyon aranyosak lennének együtt. Ti mit gondoltok Mattlyn-ről?”

És még egy kép… a forgatáson… az öltözőmben… amikor megcsókolt… Még közös nevet is találtak ki nekünk…

Már elolvastam mindent mégis az újságot bámultam.

-          Szóval? – kérdezte Emma – Mi történt?

-          Nem vagyunk együtt…

-          Azon a képen én nem ezt látom…

-          Nem vagyunk együtt… csak… csak… - nem tudtam, hogy hogyan is fejezzem be a mondatot – Ki csinálhatta az utolsó képet? Ez az öltözőmben van… igaz nyitva volt az ajtó, de senki nem volt ott a személyzeten kívül…

-          Ez most nem fontos… Nem vagytok együtt csak? Csak néha smároltok, meg randiztok, meg kitudja még mit csináltok?

-          Nem… Az csak egy csók volt és… ő csókolt meg engem… azt sem tudtam, hogy mit csináljak… szomorú voltam…

-          És az a másik kép a parkban? Ott sem akartál semmit?

-          Elhívott…

-          És ott mi történt?

-          Semmi…

-          Biztos?

-          Le akart smárolni… de elhúztam a fejem… Össze vagyok zavarodva. Mi van ha vele akarok lenni?

-          És mi van Niallel?

-          Mi? – kérdeztem most már teljesen sápadt lehettem az ijedtségtől.

-          Én is ezt kérdezem – mondta teljesen nyugodtan.

-          Mi lenne?

-          Azt hittem teljesen belé vagy zúgva.

-          Soha nem mondtam, hogy…

-          De lehet látni, ahogy rá nézel. Ahogy egymásra néztek.

-          De Matty…

-          Te tudod… én csak azt mondom, amit láttam. Ha neked Matty kell…. Elmegyek kipakolom a cuccomat – mondta majd felállt és elindult, még visszafordult és kinyitotta a száját mintha mondani akarna valamit, de aztán meggondolta magát és tovább ment.

Le voltam döbbenve és össze voltam zavarodva… Emma mindent tudott rólam, még azt is, amit nem akartam, hogy tudjon… Falfehéren ültem a kanapén és magam elé bámultam. Mit csináljak? Mattyvel olyan jól érzem magam… de ott van Niall… de Niall még semmit nem lépett, ha érdekelném már elhívott volna valahova… azt hiszem. Mit kéne ilyenkor tennem? Nem akartam találkozni velük. Nem akartam magyarázkodni…

*

            Mikor megérkeztünk a forgatás helyszínére, már a fiúk ott voltak. Egy körben álltak és beszélgettek.

-          Harry, Louis! Veletek kezdünk – kiáltotta a rendező. A fiúk leültek én pedig a sminkes felé vettem az irányt.

Már teljesen kész voltam a forgatásra, de Lou és Harry részével még mindig nem végeztek, ezért én is lehuppantam a fiúk mellé. Niall és Zayn egy hosszú pillantást váltottak, mire Zayn felállt és maga után húzta Liamet.

-          Szóval… - kezdte Niall.

-          Igen? – néztem rá aggódva. Tudtam, hogy az újságról lesz szó… Miről másról  lenne…

-          Tényleg együtt vagy Mattyvel? – nézett rám szomorúan.

-          Öhmm… Miért?

-          Csak… nem tudom… ezt nem érzem helyesnek…

-          Mit? – kérdeztem meglepődötten.

-          Hogy kitárja a karjait és közel tart magához… hogy mellette vagy és nem pedig…

-          Tessék?

-          Csak arra akarok célozni, hogy nem igazán bízom benne… Biztos vagyok benne, hogy más jobban tudna szeretni téged…

-          Például?

-          Nem tudom. Csak mondom.

-          Az a lényeg, hogy én megbízzak benne… nem?

-          Csak mondtam.

-          Még nem vagyunk együtt, de ő volt, aki mellettem állt mikor baj volt…

-          Talán ha hangosabb lennék… Kifutottam már az időből? – mondta maga elé bámulva.

-          Tessék?

-          Semmi…

Niall szomorúan nézett rám, mint aki elvesztett egy csatát. Nem tudtam ezzel mit kezdeni és nem tudtam mit akart mondani ezzel az egésszel.

*

-          Kaitlyn, most a te jelenetedet vesszük Roberttel.

-          Matty nincs itt?

-          Nem, vele mára már végeztünk.

-          Oké, rendben – egy kő esett le a szívemről, bár tudtam, hogy előbb utóbb úgyis találkoznom kell vele. Örültem neki, hogy Roberttel, - aki egy mellékszereplő volt- kell forgatnom, nem vele.

Nem tudtam kiverni a képeket a fejemből, akármit is csináltam. Mosolyoghattam a kamerák előtt, az agyam mégis azon kattogott, vajon ki csinálta a képeket. Már több órája forgattuk, mikor a rendező felkiáltott.

-          Tökéletes! Akkor mára végeztünk is! Köszönöm a segítséget mindenkinek. Szép munka volt srácok!

Az öltözőm felé vettem az irányt, és fáradtan benyitottam. Az ajtót nyitva hagytam és fáradtan leültem az egyik fotelre, hogy kifújjam magam. Ekkor az ajtó hirtelen becsapódott. Szívem hangosan zakatolni kezdett, az ijedtségtől és pillanatok alatt megfordultam.

-          Úristen. Matty, te meg mit keresel itt? Nagyon megijesztettél. – mondtam, kezemet a szívemre helyezve.

-          Beszélnünk kell… - mondta felém indulva. Még jobban megijesztett. Szeme alatt sötét karikák húzódtak, beszéde zavaros volt és tántorogva lépdelt felém.

-          Te részeg vagy – kezdtem apró léptekkel hátrébb lépni.

-          Talán egy kicsit… De beszélnünk kell! Most!

-          Akkor beszéljünk.

-          Az újság azt írta együtt vagyunk. Mit szólsz ehhez? Szerintem nem kéne tovább rejtőzködnünk. Mondjuk el mindenkinek, hogy együtt vagyunk.

-          Matty… Mi még nem vagyunk együtt.

-          Mondd, hogy az a csók neked semmit sem jelentett! – jött egyre közelebb hozzám. Én a falhoz hátráltam, ő pedig az arcom felé nyúlt. – Együtt vagyunk! És ennek így kell lennie – csattant fel és erősen a falhoz szorította a kezem.

-          Eressz el! Nem vagyunk együtt…

-          Kaitlyn… Valld már be magadnak, hogy szeretsz velem lenni…

-          Eressz már el! – mondtam ijedten – Matty ez már fáj!

-          Gondold végig. Milyen jó lenne, ha együtt lennénk. Még csak egyszer randiztunk és máris rólunk írnak az újságok. Velem kéne lenned.

-          De nem akarok!

-          Ha meg kell győzni hát rendben! De együtt leszünk… - teljesen a falhoz szorított és megcsókolt. Próbáltam rúgni, kapálózni, mindent csak engedjen el. – Ne erőlködj kicsim…

-          Eressz el, kérlek…

-          Sajnálom, de ha eleresztelek, biztos vagyok benne, hogy elszaladsz.

-          Nem fogok… Ígérem… csak eressze el.

Újra megcsókolt, benyúlt a pólóm alá és én sehogy sem tudtam kibújni a szorításából. Fél kezével engem tartott, másik kezével pedig lehúzta magáról a pólót. Szabad kezemmel az asztal felé nyúltam, hátha találok valamit, amivel megüthetem, de mielőtt bárit is megfoghattam volna elkapta kezem és pólóját a földre dobta.

-          Mi lenne, ha nem erőlködnél ennyire? Hidd el jó lesz! – mondta vigyorogva.

Szívem a torkomban dobogott, ő a földre húzott és erősen a földhöz szorított. Újra rugdosni kezdtem, hátha elenged, de semmi. Térdével leszorította a lábam, ami kegyetlenül fájt.

-          Eressz el… Kérlek… - suttogtam halkan és könnyeim lefolytak az arcomon.

Megcsókolta a nyakamat és a farmerom gombjával kezdett bajlódni. Sikeresen kigombolta és én egyre jobban féltem. Erősebb volt nálam… sokkal erősebb. Egy kezével fogta két kezemet és akárhogy is próbáltam nem sikerült kibújnom a szorításából. Lerántotta rólam a pólóm és azt mondta:

-          Nyugi már… Nem kell félned…